Ruth könyve 1

1Abban az időben történt, amikor a bírák ítélkeztek az országban, hogy éhség támadt a földön. Ezért elment a júdai Betlehemből egy férfi a feleségével és két fiával, hogy Móáb mezején lakjék. 2A férfi neve Elimelek volt, a feleségéé Naomi, két fiának pedig Mahlón és Kiljón volt a neve. Efrátaiak voltak, a júdai Betlehemből. El is jutottak Móáb mezejére, és ott éltek. 3Azután meghalt Elimelek, Naomi férje, és ő ott maradt két fiával. 4Ezek móábi leányokat vettek feleségül. Az egyiknek Orpá, a másiknak Ruth volt a neve. Mintegy tíz esztendeig laktak ott. 5Meghaltak ők is mind a ketten: Mahlón és Kiljón is. Így az asszony két fia és a férje nélkül maradt. 6Útra kelt azért a menyeivel, hogy hazatérjen Móáb mezejéről, mert hallotta Móáb mezején, hogy meglátogatta az ÚR a népét, és kenyeret adott nekik. 7Elhagyta tehát azt a helyet, ahol élt, két menyével együtt. Így indultak útnak, hogy visszatérjenek Júda földjére. 8Naomi azt mondta a két menyének: Menjetek, térjen vissza mindegyikőtök az anyja házához. Cselekedjék az ÚR irgalmasságot veletek, úgy, ahogy ti cselekedtetek a megholtakkal és énvelem! 9Adja meg az ÚR nektek, hogy nyugalmat találjon mindegyikőtök a férje házában! Azután megcsókolta őket, és hangosan sírtak. 10Ők azt mondták neki: Bizony mi elmegyünk veled együtt a te népedhez! 11Naomi erre ezt mondta: Térjetek vissza, leányaim! Miért jönnétek velem? Hát ugyan vannak-e még fiak a méhemben, akik férjeitek lehetnének? 12Térjetek vissza, leányaim! Menjetek, mert én már idősebb vagyok, semhogy férjhez mehetnék. Még ha azt mondanám is, hogy van reménységem, még ha ez éjjel férjhez mennék is, és szülnék is fiakat, 13ugyan megvárhatnátok-e őket, amíg felnőnek? Ugyan megtartóztatnátok-e magatokat miattuk, hogy ne menjetek férjhez? Nem, édes leányaim! Mert nagyobb az én keserűségem, mint a tietek, mert elért engem az ÚR keze. 14Ők pedig hangosan tovább sírtak. Majd Orpá megcsókolta az anyósát. Ruth azonban ragaszkodott hozzá. 15Ő akkor azt mondta: Látod, a sógornőd visszatért népéhez és isteneihez. Térj vissza te is a sógornőd után. 16Ruth pedig ezt mondta: Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert ahova te mész, oda megyek én is, és ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. 17Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem is. Bármit tegyen az ÚR velem, csak a halál választ el engem tőled! 18Mikor pedig látta, hogy mindenáron vele akar menni, többet nem szólt neki. 19Így mentek mindketten, amíg Betlehembe nem értek. Amikor Betlehembe érkeztek, megmozdult az egész város miattuk, és azt kérdezték: Csak nem Naomi ez? 20Ő azt mondta nekik: Ne hívjatok engem Naominak, hívjatok inkább Márának, mert nagyon megkeserített engem a Mindenható. 21Többedmagammal mentem el, és elárvultan hozott vissza engem az ÚR. Miért hívnátok hát engem Naominak, holott az ÚR ellenem fordult, és a Mindenható nyomorúsággal illetett engem? 22Így tért vissza Naomi és vele együtt menye, a móábi Ruth Móáb mezejéről. Éppen az árpaaratás kezdetén érkeztek meg Betlehembe.