Rómabeliekhez írt levél 4

1Mit mondunk tehát, mit ért el Ábrahám, a mi atyánk, test szerint? 2Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekednie, de nem Isten előtt. 3De mit mond az Írás? Hitt Ábrahám Istennek, és ezt ő igazságul számította be neki. 4Aki munkálkodik, annak a bért nem kegyelemből számítják be, hanem tartozás szerint. 5Aki azonban nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, annak a hitét számítják be igazságul. 6Amint Dávid is boldognak mondja azt az embert, akinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül. 7Boldogok, akiknek megbocsáttattak hamisságaik, és akiknek elfedeztettek bűneik. 8Boldog ember az, akinek az Úr a bűnt nem számítja be. 9Ez a boldogság csak a körülmetélté vagy a körülmetéletlené is? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit számíttatott be igazságul. 10Milyen állapotában számíttatott be? Körülmetéltségében vagy körülmetéletlenségében? Nem mint körülmetéltnek, hanem mint körülmetéletlennek. 11És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanúsított hite igazságának pecsétjéül kapta, hogy atyja legyen mindazoknak, akik körülmetéletlen létükre hisznek, hogy azoknak is beszámíttassék az igazság, 12és hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánk, Ábrahám körülmetéletlenségében tanúsított hitének nyomdokait. 13Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak és utódainak, hogy e világ örököse lesz, hanem a hit igazsága által. 14Mert ha a törvényből valók az örökösök, akkor semmivé lett a hit, és haszontalanná vált az ígéret, 15mivel a törvény haragot nemz, ahol pedig nincs törvény, ott törvényszegés sincs. 16Azért hitből, hogy kegyelemből legyen, hogy bizonyos legyen az ígéret valamennyi utódnak, nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is. Ő mindnyájunknak atyja Isten előtt 17– amint meg van írva, hogy „sok nép atyjává tettelek téged” –, akiben hitt, hogy a holtakat megeleveníti, és azokat, akik nincsenek, előszólítja mint meglevőket. 18Ő pedig a reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondatott: Így lesz a te magod. 19És nem gyengült meg hitében, amikor százesztendős lévén saját, már elhalt testére és Sárának elhalt méhére gondolt. 20Isten ígéretét nem vonta kétségbe hitetlenül, hanem megerősödött a hitben, dicsőséget adva Istennek, 21és teljesen bizonyos volt abban, hogy amit ő ígért, azt meg is tudja tenni. 22És ezt Isten igazságul számította be neki. 23De nem egyedül őérte íratott meg, hogy beszámította neki igazságul, 24hanem értünk is, akiknek majd beszámítja azt, hogy hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat, 25aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.