Rómabeliekhez írt levél 11

1Kérdezem tehát: Elvetette Isten az ő népét? Semmiképpen! Mert én is izraelita vagyok, Ábrahám magvából, Benjámin törzséből. 2Nem vetette el Isten az ő népét, amelyet eleve kiválasztott. Nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor panaszt tesz Istennél Izráel ellen: 3„Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat lerombolták, csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek”? 4De mit mond neki az isteni felelet? Meghagytam magamnak hétezer embert, akik nem hajtottak térdet a Baálnak. 5Így tehát most is van maradék a kegyelemből való választás szerint. 6Ha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből, különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. 7Mi tehát a helyzet? Amire Izráel törekedett, azt nem nyerte meg, a választottak ellenben megnyerték, a többiek pedig megkeményíttettek, 8amint meg van írva: Isten a kábultság lelkét adta nekik, szemet, hogy ne lássanak, fület, hogy ne halljanak, mind e mai napig. 9Dávid is ezt mondja: Legyen az asztaluk csapdává, hálóvá, botránkozássá és megtorlássá. 10Sötétüljön meg szemük, hogy ne lássanak, és hátukat mindenkorra görnyeszd meg. 11Kérdezem tehát: Nem azért botlottak-e meg, hogy elessenek? Semmiképpen! Hanem az ő elesésük által lett az üdvösség a pogányoké, hogy féltékenykedjenek. 12Ha pedig az ő elesésük a világ gazdagságává lett, és veszteségük a pogányok gazdagságává, mennyivel inkább azzá lesz teljességre jutásuk! 13Nektek, pogányoknak pedig azt mondom: Amennyiben tehát én a pogányok apostola vagyok, dicsőítem a szolgálatomat, 14hátha ezzel féltékennyé tehetném véreimet, és megmenthetnék közülük némelyeket. 15Mert ha elvettetésük a világ megbékélését jelenti, mi mást jelentene befogadtatásuk, mint életet a halálból? 16Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is az, és ha a gyökér szent, az ágak is azok. 17Ha pedig némely ág kitört, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa életnedvet adó gyökerének, 18ne kérkedjél az ágak ellenében; ha pedig kérkednél: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. 19Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be. 20Úgy van, azok hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állsz. Ne fuvalkodjál fel, hanem félj, 21mert ha Isten a természetes ágakat nem kímélte, majd téged sem fog kímélni. 22Vedd észre tehát az Isten jóságát és keménységét: keménységét azok iránt, akik elestek, irántad pedig jóságát, ha megmaradsz a jóságában, különben téged is kivágnak. 23Azok pedig, ha nem maradnak meg a hitetlenségben, beoltatnak, mert Isten képes ismét beoltani őket. 24Mert ha te a természet szerint való vad olajfából kivágattál, és a természet ellenére beoltattál a szelíd olajfába, akkor mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ő saját olajfájukba! 25Mert nem akarom, testvéreim, hogy magatokat bölcsnek tartva ne tudjátok meg ezt a titkot, hogy Izráel megkeményedése csak részleges, ameddig a pogányok teljes számban be nem jutnak. 26És így az egész Izráel üdvözül, amint meg van írva: Eljön Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságot, 27és ez lesz velük az én szövetségem, amikor eltörlöm a bűneiket. 28Az evangéliumra nézve ugyan ellenségek tiértetek, de a kiválasztásra nézve szeretettek az ősatyákért. 29Mert Isten ajándékai és az ő elhívása visszavonhatatlanok. 30Mert ahogyan ti egykor engedetlenek voltatok Istennel szemben, most pedig irgalmat nyertetek az ő engedetlenségük következtében, 31úgy ők is most engedetlenné lettek, hogy a nektek adott irgalom révén végül ők is irgalmasságot nyerjenek. 32Mert Isten mindenkit engedetlenség alá rekesztett, hogy mindenkin könyörüljön. 33Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! Mely igen kifürkészhetetlenek az ő ítéletei, és kinyomozhatatlanok az ő útjai! 34Mert ki ismerte meg az Úr értelmét, vagy ki lett neki tanácsadója? 35Vagy ki adott előbb neki, hogy annak visszafizesse azt? 36Mert tőle, általa és érte van minden. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen.