Prédikátor könyve 8

1Ki olyan, mint a bölcs, és ki tudja a dolgok magyarázatát? A bölcsesség megvilágosítja az ember arcát, és kemény vonásai megenyhülnek. 2Azt mondom, hogy a király parancsát meg kell tartani, már csak az Istennek tett eskü miatt is. 3Ne siess el színe elől, ne állj rá a gonosz dologra, mert bármit akar, megcselekszi azt. 4Mivel hatalmas a király szava, ki merné neki azt mondani: mit teszel? 5Aki a parancsolatot megtartja, nem ismer nyomorúságot, és a bölcs felismeri az alkalmas időt és az ítéletet; 6mert minden szándék elérésének megvan az ideje és módja, hiszen az embert sok nyomorúság terheli. 7Senki sem tudja azt, hogy mi következik, mert ki mondhatná meg, hogy mi hogyan lesz? 8Senki sem uralkodhat a szél fölött, hogy fogva tartsa, és semmi hatalma nincs az embernek a halál napja fölött. Háború idején senki sem mehet szabadságra, és a gonoszság nem szabadítja meg azt, aki elköveti. 9Láttam mindezt, és megfigyeltem mindent, ami a nap alatt történik olyan időben, amikor egyik ember a másik kárára hatalmaskodik. 10Azután láttam, hogy a gonoszokat eltemetik, és nyugalomra mentek, viszont eltávolították a szent helyről azokat, akik becsületesen cselekedtek, és nevük feledésbe merült a városban. Ez is hiábavalóság! 11Mivel nem hajtják végre mindjárt az ítéletet a gonosz cselekedetek fölött, az emberek teljesen a gonosz cselekvésére adják szívüket. 12Bár a bűnös akár százszor is vétkezhet, és lehet hosszú az élete, mégis tudom, hogy az istenfélőknek lesz jó dolguk, azoknak, akik az ő arcát félik. 13A hitetlennek pedig nem lesz jó dolga, és nem hosszabbíthatja meg életét, olyanná lesz, mint az árnyék, mert nem rettegi Isten arcát. 14Van ilyen hiábavalóság, amely e földön történik: vannak igazak, akikkel mint gonosztevővel bánnak, és vannak gonoszok, akiknek a sorsuk az igazak cselekedetei szerint alakul. Azt mondom, hogy ez is hiábavalóság. 15Ezért az örömöt dicsérem. Mert nincs az ember számára jobb e világon, mint hogy egyék, igyék és vigadjon, és ez kísérje őt munkájában élete minden napján, amit Isten adott neki a nap alatt. 16(9,1) Azután szívemet a bölcsesség megismerésére adtam, hogy megvizsgáljak minden foglalatosságot, amely e földön történik úgy, hogy az ember szeme se éjjel, se nappal nem lát álmot. 17(9,2) Akkor megértettem Isten szándékát, hogy az ember soha nem járhat végére azoknak a dolgoknak, amelyek a nap alatt történnek. Mert fáradozik ugyan az ember, hogy kikutassa, de nem járhat a végére. Sőt ha azt mondja is a bölcs ember, hogy tudja, nem járhat a végére.