Prédikátor könyve 6

1Van egy gonosz dolog, amelyet láttam a nap alatt, és nagy baja az az embernek: 2mikor valakinek Isten gazdagságot, kincseket és tekintélyt ad, és semmiben sem szűkölködik, amit csak megkíván a lelke, de Isten nem engedi neki, hogy éljen vele, hanem más ember élvezi: ez hiábavalóság, és szörnyű dolog. 3Ha száz gyermeke születik is valakinek, és sok évig él, magas kort ér meg, de lelke nem elégszik meg javaival, és méltó temetése sem lesz: azt mondom, hogy jobb az elvetélt gyermeknek, mint neki. 4Mert bár az hiábavalóságra jött, sötétségben megy el, és nevét sötétség fedi be, 5a napot sem látta, és nem ismerte meg, milyen, mégis tűrhetőbb az állapota, mint a másiké. 6Ha kétezer évet élt volna is anélkül, hogy a jót élvezte volna, hát nem ugyanarra a helyre jut mindenki? 7Az ember minden fáradozása a szájáért van, de kívánsága nem teljesül. 8Mert mi az előnye a bölcsnek a bolonddal szemben és a szegénynek, aki jól tud forgolódni az élők előtt? 9Jobb az, amit az ember szeme lát, mint ami után csak kívánkozik. Ez is hiábavalóság és szélkergetés. 10Régóta megvan a neve mindannak, ami létezik. Elrendelt dolog, hogy mi lesz az emberből, és nem szállhat perbe azzal, aki hatalmasabb nála. 11Mert sok beszéd van, ami csupán a hiábavalóságot szaporítja, és mi haszna van belőle az embernek? 12Mert ki tudja, mi jó az embernek az életben, hiábavaló életének néhány napján, amelyeket úgy tölt el, mint egy árnyék? Ki adja tudtul az embernek, mi következik utána a nap alatt?