1 Van egy gonosz dolog, amelyet láttam a nap alatt, és nagy baja az az embernek:

2 mikor valakinek Isten gazdagságot, kincseket és tekintélyt ad, és semmiben sem szűkölködik, amit csak megkíván a lelke, de Isten nem engedi neki, hogy éljen vele, hanem más ember élvezi: ez hiábavalóság, és szörnyű dolog.

3 Ha száz gyermeke születik is valakinek, és sok évig él, magas kort ér meg, de lelke nem elégszik meg javaival, és méltó temetése sem lesz: azt mondom, hogy jobb az elvetélt gyermeknek, mint neki.

4 Mert bár az hiábavalóságra jött, sötétségben megy el, és nevét sötétség fedi be,

5 a napot sem látta, és nem ismerte meg, milyen, mégis tűrhetőbb az állapota, mint a másiké.

6 Ha kétezer évet élt volna is anélkül, hogy a jót élvezte volna, hát nem ugyanarra a helyre jut mindenki?

7 Az ember minden fáradozása a szájáért van, de kívánsága nem teljesül.

8 Mert mi az előnye a bölcsnek a bolonddal szemben és a szegénynek, aki jól tud forgolódni az élők előtt?

9 Jobb az, amit az ember szeme lát, mint ami után csak kívánkozik. Ez is hiábavalóság és szélkergetés.

10 Régóta megvan a neve mindannak, ami létezik. Elrendelt dolog, hogy mi lesz az emberből, és nem szállhat perbe azzal, aki hatalmasabb nála.

11 Mert sok beszéd van, ami csupán a hiábavalóságot szaporítja, és mi haszna van belőle az embernek?

12 Mert ki tudja, mi jó az embernek az életben, hiábavaló életének néhány napján, amelyeket úgy tölt el, mint egy árnyék? Ki adja tudtul az embernek, mi következik utána a nap alatt?