Prédikátor könyve 2

1Azt mondtam a szívemben: rajta, próbálkozz a vigassággal, hogy lásd meg, mi a jó! És íme, az is hiábavalóság! 2A nevetésről azt mondtam: bolondság! A vigasságról pedig: mit használ az! 3Elhatároztam szívemben, hogy borivásra adom magam – persze úgy, hogy szívemet a bölcsesség vezesse –, és kipróbálom ezt a bolondságot, míg meg nem látom, hogy mi az, amit a legjobb tenniük az emberek fiainak az ég alatt életük minden napján. 4Igen nagy dolgokat cselekedtem: házakat építettem, és szőlőt ültettem magamnak. 5Csináltattam magamnak kerteket és ligeteket, és ültettem beléjük mindenféle gyümölcstermő fát. 6Csináltattam magamnak víztároló tavakat, hogy belőlük öntözzem a fák sarjadó erdejét. 7Szereztem szolgákat és szolgálókat, házamnál nevelkedett szolgáim is voltak. Marhám és juhnyájam is több volt, mint azoknak, akik elődeim voltak Jeruzsálemben. 8Gyűjtöttem magamnak ezüstöt és aranyat is, királyok és tartományok kincsét. Szereztem magamnak énekeseket és énekesnőket és azt, ami a férfit gyönyörködteti: szép nőket. 9Naggyá lettem, és felülmúltam mindazokat, akik elődeim voltak Jeruzsálemben, és a bölcsességem is megmaradt nekem. 10Nem tagadtam meg szememtől, bármit is kívánt, és nem vontam meg szívemtől semmi vigasságot; hanem szívem örvendezett minden jónak, amit munkámmal gyűjtöttem, hiszen ez volt a jutalmam minden erőfeszítésemért. 11De amikor ránéztem minden művemre, amelyet kezem alkotott, és munkámra, amelyet fáradsággal végeztem: íme, mind hiábavalóság és szélkergetés volt az, és nincsen annak semmi haszna a nap alatt! 12Azután nekiláttam, hogy megfigyeljem a bölcsességet meg a bolondságot és az esztelenséget, azaz hogy mit cselekszenek az emberek, akik a király után következnek. Csak azt, amit régen is cselekedtek. 13Láttam, hogy hasznosabb a bölcsesség a bolondságnál, ahogyan a világosság is hasznosabb a sötétségnél. 14A bölcs fejéhez szem is tartozik, a bolond pedig sötétben jár. De fölismertem, hogy ugyanaz lesz a vége mindegyiküknek. 15Azért ezt mondtam magamban: ugyanaz lesz a sorsom, mint a bolondé. Akkor tehát mit ér, ha bölcsebb vagyok? Azt mondtam hát magamban: ez is hiábavalóság! 16Mert sem a bölcsre nem emlékeznek örökké, sem a bolondra, mert az eljövendő időben már mind feledésbe merül. És éppúgy meghal a bölcs, mint a bolond. 17Azért meggyűlöltem az életet, mert gonosznak tűnt nekem az, ami a nap alatt történik; mert mindez hiábavalóság és szélkergetés. 18Megyűlöltem a munkámat is, mindazt, amit végeztem a nap alatt, mivel azt valaki másra kell hagynom, aki utánam következik. 19És ki tudja, bölcs lesz-e az, vagy bolond. Mégis rendelkezik munkámmal, amellyel fáradoztam, és amelyet bölcsen végeztem a nap alatt! Ez is hiábavalóság! 20Azért oda jutottam, hogy teljesen elkeseredett a szívem minden munkám miatt, amit végeztem a nap alatt. 21Mert van olyan ember, aki a munkáját bölcsességgel, tudással és jó eredménnyel végezte el, mégis olyan embernek adja azt örökségül, aki semmit sem dolgozott érte. Ez is hiábavalóság, és nagyon rossz! 22Mert mi marad meg az embernek minden munkájából és elméje törekvéséből, mellyel munkálkodott a nap alatt? 23Mert mindennap szomorúság és bosszúság gyötri, még éjjel sincs nyugta az elméjének. Ez is hiábavalóság! 24Nincs hát egyéb jó az ember számára, mint hogy egyék, igyék, és úgy éljen, hogy örömét lelje munkájában. Megláttam, hogy Isten kezéből jön ez is. 25Mert vajon ki ehetne és élhetne kedvére nélküle? 26Mert annak az embernek, aki Isten szemében jó, ő bölcsességet, tudást és örömöt adott. A bűnösnek pedig azt a foglalatosságot adta, hogy gyűjtsön, halmozzon, és azután annak adja azt, akit Isten jónak talál. Ez is hiábavalóság és szélkergetés.