Prédikátor könyve 12

1(3) Emlékezzél meg Teremtődről ifjúságod idején, míg el nem jönnek a veszedelem napjai, és míg el nem jönnek azok az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket; 2(4) amíg a nap, a világosság, a hold és csillagok el nem sötétednek, és a sűrű felhők ismét vissza nem térnek az eső után. 3(5) Akkor megremegnek a ház őrzői, és megrogynak az erős férfiak, és megállnak az őrlő leányok, mert megfogyatkoztak, és elhomályosulnak az ablakon kinézők. 4(6) Az utcára nyíló ajtók bezárulnak, és elhalkul a malom zúgása; fölkelnek a madárszóra is, és halkabbá lesz minden éneklő leány. 5(7) Minden halmocskától félnek, és mindentől megijednek az úton; a mandulafa kivirágzik, és a sáska nehezen vonszolja magát, és kipattan a kapor, mert elmegy az ember az ő örök otthonába, és az utcán körbejárnak a sírók. 6(8) Mielőtt elszakadna az ezüstkötél, vagy összetörne az aranypohár, mielőtt a korsó eltörne a forrásnál, vagy beletörne a kerék a kútba, 7(9) és a por földdé lenne, mint azelőtt volt, a lélek pedig megtérne Istenhez, aki adta. 8(10) Felette nagy hiábavalóság – mondja a prédikátor –, minden hiábavalóság! 9(11) Azonfölül, hogy bölcs volt a prédikátor, még a népet is tudományra tanította, fontolgatott, tudakozódott, és sok bölcs mondást írt. 10(12) Igyekezett a prédikátor a hasznos beszédeket megtalálni, amelyek igazat írnak, az igazság beszédeit. 11(13) A bölcsek beszédei olyanok, mint az ösztöke; a gyülekezet tanítóinak szavai olyanok, mint az erősen bevert szögek, amelyek a Pásztortól származnak. 12(14) Mindezeken felül, fiam, fogadd el az intést: a sok könyv írásának nincs vége, és a sok tanulásban elfárad a test. 13(15) Mindezt hallva ez a dolgok summája: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez az ember legfőbb dolga! 14(16) Mert Isten minden cselekedetet megítél, minden titkos dologgal együtt, akár jó, akár gonosz az.