1 (3) Emlékezzél meg Teremtődről ifjúságod idején, míg el nem jönnek a veszedelem napjai, és míg el nem jönnek azok az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket;

2 (4) amíg a nap, a világosság, a hold és csillagok el nem sötétednek, és a sűrű felhők ismét vissza nem térnek az eső után.

3 (5) Akkor megremegnek a ház őrzői, és megrogynak az erős férfiak, és megállnak az őrlő leányok, mert megfogyatkoztak, és elhomályosulnak az ablakon kinézők.

4 (6) Az utcára nyíló ajtók bezárulnak, és elhalkul a malom zúgása; fölkelnek a madárszóra is, és halkabbá lesz minden éneklő leány.

5 (7) Minden halmocskától félnek, és mindentől megijednek az úton; a mandulafa kivirágzik, és a sáska nehezen vonszolja magát, és kipattan a kapor, mert elmegy az ember az ő örök otthonába, és az utcán körbejárnak a sírók.

6 (8) Mielőtt elszakadna az ezüstkötél, vagy összetörne az aranypohár, mielőtt a korsó eltörne a forrásnál, vagy beletörne a kerék a kútba,

7 (9) és a por földdé lenne, mint azelőtt volt, a lélek pedig megtérne Istenhez, aki adta.

8 (10) Felette nagy hiábavalóság – mondja a prédikátor –, minden hiábavalóság!

9 (11) Azonfölül, hogy bölcs volt a prédikátor, még a népet is tudományra tanította, fontolgatott, tudakozódott, és sok bölcs mondást írt.

10 (12) Igyekezett a prédikátor a hasznos beszédeket megtalálni, amelyek igazat írnak, az igazság beszédeit.

11 (13) A bölcsek beszédei olyanok, mint az ösztöke; a gyülekezet tanítóinak szavai olyanok, mint az erősen bevert szögek, amelyek a Pásztortól származnak.

12 (14) Mindezeken felül, fiam, fogadd el az intést: a sok könyv írásának nincs vége, és a sok tanulásban elfárad a test.

13 (15) Mindezt hallva ez a dolgok summája: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez az ember legfőbb dolga!

14 (16) Mert Isten minden cselekedetet megítél, minden titkos dologgal együtt, akár jó, akár gonosz az.