Prédikátor könyve 11

1Vesd kenyeredet a víz színére, és napok múltán megtalálod azt. 2Adj belőle részt hétnek vagy nyolcnak is, mert nem tudod, milyen veszedelem következik a földre. 3Mikor a sűrű fellegek megtelnek, esőt adnak a földre. Akár dél felé, akár északra dől le a fa, ahová ledől, ott marad. 4Aki a szelet figyeli, az nem vet, és aki a sűrű felhőre néz, az nem arat. 5Ahogyan nem ismered a szél útját és a csontok formálódását a várandós asszony méhében, úgy nem ismerheted meg Isten munkáját sem, aki mindezt véghezviszi. 6Reggel vesd el magodat, és este se pihentesd kezedet, mert nem tudod, melyik jobb: ez-e vagy amaz, vagy mindkettő egyaránt jó lesz. 7Valóban édes a világosság, és jó látni szemünkkel a napot. 8Azért ha sok esztendeig él is az ember, mindig örvendezzen, de emlékezzék meg a sötét napokról, mert az sok lesz, és ami eljön, az is mind hiábavalóság. 9(12,1) Örvendezz, ifjú, a te ifjúságodban, és vidámítson meg szíved ifjúságod idején; élj szíved szerint, ahogy szemed jónak látja! De tudd meg, hogy mindezekért Isten megítél téged! 10(12,2) Távolítsd el a haragot szívedből, és vesd el a gonoszt a testedtől, mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság.