Prédikátor könyve 1

1A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei. 2Felette nagy hiábavalóság – ezt mondja a prédikátor –, felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság! 3Mi haszna van az embernek minden munkájában, amelyet végez a nap alatt? 4Egyik nemzedék megy, és követi a másik, de a föld mindörökké megmarad. 5Fölkel a nap, és lenyugszik, a helyére siet, ahonnan majd ismét fölkel. 6A szél délnek siet, majd északra fordul. Körbe-körbejár, és a maga keringéséhez visszatér a szél. 7Minden folyó a tengerbe siet, de a tenger mégsem telik meg. Bárhova sietnek is a folyók, ugyanarra a helyre térnek vissza. 8Minden dolog fáradozással jár, föl sem tudja sorolni az ember. Nem telik be a szem a látással, sem a fül a hallással. 9Ami volt, ugyanaz lesz ezután is, és ami történt, ugyanaz történik majd ezután is. Semmi új nincs a nap alatt. 10Van, amiről azt mondják: „Nézd, ez új dolog”, pedig már rég megvolt előttünk, ősidők óta. 11Nem emlékszünk a korábbiakra, ugyanúgy nem fognak emlékezni a most még eljövendő dolgokra azok sem, akik utánunk jönnek. 12Én, a prédikátor Izráel királya voltam Jeruzsálemben. 13Arra adtam elmémet, hogy bölcsességgel kutassam és vizsgáljam mindazt, ami az ég alatt történik. Gonosz és hiábavaló foglalatosság ez, melyet azért adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele. 14Láttam minden dolgot, ami történik a nap alatt, és íme, minden csak hiábavalóság és szélkergetés! 15A görbe nem egyenesíthető ki, és ami hiányzik, az nem számlálható meg. 16Így szóltam magamban: íme, nagyobbá lettem, és több bölcsességet szereztem, mint azok, akik előttem uralkodtak Jeruzsálemben, és elmém sok bölcsességet és tudományt látott. 17De amikor arra adtam elmémet, hogy megismerjem a bölcsességet, és megismerjem az esztelenséget és a bolondságot, rájöttem, hogy ez is csak szélkergetés. 18Mert a sok bölcsességben sok szomorúság is van, és aki gyarapítja tudását, gyarapítja a gyötrelmet is.