Péter Apostol I. levele 2

1Levetve tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigykedést és minden rágalmazást, 2mint újszülött csecsemők az ige tiszta, hamisítatlan tejét kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre, 3mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr. 4Járuljatok hozzá, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Isten előtt kiválasztott, becses kőhöz, 5és ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. 6Azért áll ott az Írásban: Íme, kiválasztott, becses szegletkövet helyezek el Sionban, és aki hisz abban, nem szégyenül meg. 7Nektek tehát, akik hisztek, drága kincs, a hitetleneknek pedig az a kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett, 8és a megütközés kövévé, a botránkozás sziklájává, amelybe beleütköznek, mert nem engedelmeskednek az igének. Ők erre is rendeltettek. 9Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdon népe vagytok, hogy hirdessétek a hatalmas tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket, 10akik egykor nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalmat nyertetek. 11Szeretteim, kérlek titeket mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak. 12Példás életet éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteteket látva Istent dicsőítsék a meglátogatás napján. 13Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendnek az Úrért: akár királynak, mint felsőbbségnek, 14akár helytartóknak, mint akiket ő küld a gonosztevők büntetésére, a jót cselekvők dicsérésére. 15Mert az az Isten akarata, hogy jót cselekedve elnémítsátok az esztelen emberek tudatlanságát, 16mint szabadok, és nem úgy, mint akiknél a szabadság a gonoszság palástja, hanem mint Isten szolgái. 17Mindenkit tiszteljetek, a testvériséget szeressétek, Istent féljétek, a királyt tiszteljétek. 18Ti, szolgák, teljes félelemmel engedelmeskedjetek uraitoknak, nemcsak a jóknak és elnézőknek, hanem a szívteleneknek is. 19Mert az kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért tűr el valamilyen sérelmet, igazságtalanul szenvedve. 20Mert milyen dicsőség az, ha vétkeztek, és ezért tűritek el a verést? De ha jót cselekedve szenvedtek és tűrtök, ez kedves dolog Istennél. 21Mert arra hívattatok el, hiszen Krisztus is szenvedett értetek, példát hagyva nektek, hogy az ő nyomdokait kövessétek, 22aki bűnt nem cselekedett, sem álnokság nem hagyta el a száját. 23Amikor szidták, nem viszonozta a szidalmat, amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem ráhagyta az igazságosan ítélőre. 24Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalva az igazságnak éljünk, és az ő sebei által gyógyultatok meg. 25Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.