Példabeszédek 5

1Fiam, figyelj bölcsességemre, fordítsd füledet értelmes beszédemre! 2Maradj megfontolt, és ajkad őrizze meg a tudományt. 3Mert színméz csöpög az idegen asszony ajkáról, és szája simább az olajnál. 4De végül keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr. 5Lába a halálra visz, léptei a sír felé tartanak. 6Nem követi az élet útját, ösvényei bizonytalanok lettek, anélkül hogy észrevenné azt. 7Most azért, fiaim, hallgassatok rám, és ne térjetek el szám beszédeitől! 8Tartsd távol tőle utadat, és ne közelíts házának ajtajához, 9hogy ne másoknak add ékességedet és esztendeidet a kegyetlennek, 10hogy ne az idegenek teljenek be javaiddal, és keresményed ne jusson másnak a házába. 11Különben nyögnöd kell életed végén, amikor megemésztődik húsod és tested, 12és azt kell majd mondanod: Hogyan is gyűlölhettem az erkölcsi tanítást, és hogyan utálhatta szívem a fenyítést?! 13Nem hallgattam vezetőim szavára, és nem fordítottam fülemet tanítóim felé! 14Kis híja volt, hogy minden gonoszságba belemerüljek, noha a gyülekezet közepében voltam! 15Saját kutadból igyál vizet; és saját forrásod közepéből folyóvizet! 16Kifolyjanak-e forrásaid, az utcákra áradjanak-e vízfolyásaid? 17Egyedül tieid legyenek, és kívüled senki máséi. 18Legyen áldott a forrásod, és örvendezz ifjúságod feleségének. 19Szerelmes szarvasünő és kedves zerge ő, keblei elégítsenek meg téged minden időben, és az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen. 20Miért keresnél gyönyört, fiam, egy paráznánál, és miért ölelnéd egy idegen keblét? 21Mert az ÚR szeme előtt van minden ember útja, és minden ösvényüket ő egyengeti. 22Tulajdon álnokságai fogják meg az istentelent, és saját bűnének kötelei kötözik meg őt. 23Meghal az ilyen fenyítés híján, és sok bolondsága miatt támolyog.