Példabeszédek 26

1Mint a hó a nyárhoz, és az eső az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztelet. 2Ahogyan elszáll a madár, és elrepül a fecske, úgy az ok nélküli átok sem száll az emberre. 3Ostor való a lónak, fék a szamárnak, és vessző a bolondok hátának. 4Ne felelj a bolondnak bolondsága szerint, hogy ne légy te is hozzá hasonló. 5Felelj a bolondnak bolondságához mérten, hogy ne tartsa bölcsnek magát. 6Aki bolond által üzen valamit, a saját lábát vágja le, és kárt szenved. 7Mint a bénának a lába, úgy lóg a bölcs mondás a bolondok szájában. 8Mint aki követ tesz a parittyába, úgy jár az, aki a bolondnak tiszteletet ad. 9Mint részeg ember kezébe a tövis, úgy akad bele az eszes mondás a bolondok szájába. 10Mint az íjász, aki mindenkit megsebez, olyan az, aki bolondot vagy csavargókat fogad föl. 11Amint az eb visszatér a maga okádására, úgy ismétli meg a bolond is bolondságát. 12Láttál-e olyan embert, aki a maga szemében bölcs? A bolond felől jobb reménységed lehet, mint felőle! 13Azt mondja a rest: Oroszlán van az úton, oroszlán van az utcákon! 14Ahogy az ajtó forog a sarkán, úgy forog a lusta is az ágyában. 15Még ha kezét a tálba nyújtotta is a rest, arra már lusta, hogy a szájához emelje. 16Bölcsebb a rest a maga szemében, mint hét olyan, aki okos feleletet ad. 17Kóbor ebet ragad fülön, aki fölháborodik olyan civódáson, amely nem rá tartozik. 18Mint a balga, aki tüzes és halálos nyilakat lövöldöz, 19olyan az, aki megcsalja felebarátját, és azt mondja: Csak tréfáltam! 20Ha elfogy a fa, kialszik a tűz; ha nincs pletykálkodó, megszűnik a viszály. 21Mint parázsra a szén és tűzre a fa, olyan a kötekedő ember a viszály szítására. 22A pletykálkodó szavai ínyenc falatok, és bejutnak az ember bensőjébe. 23Mint az ezüst salakjával bevont agyagedény, olyanok a tüzes ajkak a gonosz szívén. 24Beszédeivel másnak tetteti magát a gyűlölködő, holott szívében álnokságot gondol. 25Ha kedvesen szól, ne bízzál benne, mert hét utálatosság van a szívében! 26Elfedezhető a gyűlölete csalással, de nyilvánvalóvá lesz a gonoszsága a gyülekezetben. 27Aki másnak vermet ás, maga esik bele; és aki fölhengeríti a követ, arra gurul az vissza. 28A hazug nyelvű gyűlöli az általa megrontott embert, és a hízelgő száj romlást hoz.