1 Mint a hó a nyárhoz, és az eső az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztelet.

2 Ahogyan elszáll a madár, és elrepül a fecske, úgy az ok nélküli átok sem száll az emberre.

3 Ostor való a lónak, fék a szamárnak, és vessző a bolondok hátának.

4 Ne felelj a bolondnak bolondsága szerint, hogy ne légy te is hozzá hasonló.

5 Felelj a bolondnak bolondságához mérten, hogy ne tartsa bölcsnek magát.

6 Aki bolond által üzen valamit, a saját lábát vágja le, és kárt szenved.

7 Mint a bénának a lába, úgy lóg a bölcs mondás a bolondok szájában.

8 Mint aki követ tesz a parittyába, úgy jár az, aki a bolondnak tiszteletet ad.

9 Mint részeg ember kezébe a tövis, úgy akad bele az eszes mondás a bolondok szájába.

10 Mint az íjász, aki mindenkit megsebez, olyan az, aki bolondot vagy csavargókat fogad föl.

11 Amint az eb visszatér a maga okádására, úgy ismétli meg a bolond is bolondságát.

12 Láttál-e olyan embert, aki a maga szemében bölcs? A bolond felől jobb reménységed lehet, mint felőle!

13 Azt mondja a rest: Oroszlán van az úton, oroszlán van az utcákon!

14 Ahogy az ajtó forog a sarkán, úgy forog a lusta is az ágyában.

15 Még ha kezét a tálba nyújtotta is a rest, arra már lusta, hogy a szájához emelje.

16 Bölcsebb a rest a maga szemében, mint hét olyan, aki okos feleletet ad.

17 Kóbor ebet ragad fülön, aki fölháborodik olyan civódáson, amely nem rá tartozik.

18 Mint a balga, aki tüzes és halálos nyilakat lövöldöz,

19 olyan az, aki megcsalja felebarátját, és azt mondja: Csak tréfáltam!

20 Ha elfogy a fa, kialszik a tűz; ha nincs pletykálkodó, megszűnik a viszály.

21 Mint parázsra a szén és tűzre a fa, olyan a kötekedő ember a viszály szítására.

22 A pletykálkodó szavai ínyenc falatok, és bejutnak az ember bensőjébe.

23 Mint az ezüst salakjával bevont agyagedény, olyanok a tüzes ajkak a gonosz szívén.

24 Beszédeivel másnak tetteti magát a gyűlölködő, holott szívében álnokságot gondol.

25 Ha kedvesen szól, ne bízzál benne, mert hét utálatosság van a szívében!

26 Elfedezhető a gyűlölete csalással, de nyilvánvalóvá lesz a gonoszsága a gyülekezetben.

27 Aki másnak vermet ás, maga esik bele; és aki fölhengeríti a követ, arra gurul az vissza.

28 A hazug nyelvű gyűlöli az általa megrontott embert, és a hízelgő száj romlást hoz.