Példabeszédek 12

1(11,32) Aki szereti a dorgálást, az szereti a tudást, aki pedig gyűlöli a fenyítést, az ostoba. 2(1) A jó ember jóakaratot nyer az ÚRtól, de a gonosz embert kárhoztatja ő. 3(2) Nem erősödik meg az ember istentelensége révén, az igazaknak pedig nem mozdul ki a gyökerük. 4(3) A derék asszony koronája férjének, de mint csontjaiban a rothadás, olyan a szégyentelen. 5(4) Az igazak gondolatai helyesek, de az istentelenek tanácsa félrevezető. 6(5) Az istentelenek beszédei vér után leselkednek, az igazakat azonban megszabadítja szájuk. 7(6) Leomlanak az istentelenek és odalesznek, az igazak háza pedig megáll. 8(7) Értelmessége szerint dicsérik a férfit, de aki kiforgatja a szavakat, azt megutálják. 9(8) Jobb annak, akit kevésre tartanak, de szolgája van, mint annak, aki fölmagasztalja magát, de kenyérszűkében van. 10(9) Az igaz jószága érzését is ismeri, az istentelenek szíve azonban kegyetlen. 11(10) Aki műveli a földjét, annak elegendő eledele lesz, aki pedig hiábavalóságokat követ, az bolond. 12(11) Az istentelen a gonoszsággal ejtett zsákmányt kívánja, de az igaznak gyökere gyümölcsöt terem. 13(12) A gonoszt csapdába ejtik vétkes ajkai, de az igaz megmenekül a nyomorúságból. 14(13) Szája gyümölcséből elégedik meg az ember jóval, és keze munkája megtérül neki. 15(14) A bolondnak útja helyes a maga szemében, de aki elfogadja a tanácsot, az bölcs. 16(15) A bolond haragját azonnal fölismerik, az értelmes pedig elrejti szégyenét. 17(16) Aki igazat szól, felfedi az igazságot, a hamis tanú pedig álnokul beszél. 18(17) A meggondolatlan szavak szúrnak, mint a tőrdöfés, de a bölcsek nyelve orvosság. 19(18) Az igazmondó ajak mindvégig állhatatos, a hazug nyelv pedig csak egy szempillantásig. 20(19) Álnokság van a gonoszat forralók szívében, de akik békességet tanácsolnak, azokéban vigasság. 21(20) Nem éri bántás az igazat, de az istentelenek tele vannak nyavalyával. 22(21) Utálatos az ÚR szemében a hazug ajak, de a hűségesekben gyönyörködik. 23(22) Az eszes ember elrejti a tudását, a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot. 24(23) A szorgalmasok keze uralkodik, a rest viszont rabszolga lesz. 25(24) Szívének aggódása lesújtja az embert, a jó szó pedig megvidámítja. 26(25) Útba igazítja felebarátját az igaz, de az istenteleneket eltévelyíti útjuk. 27(26) Nem süti meg a rest a maga fogta vadat, de a serény embernek drága kincse van. 28(27) Az igazság útján élet van, de a téves ösvény halálba visz.