Példabeszédek 1

1Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei 2a bölcsesség és erkölcs tanulására, az értelmes beszéd megértésére. 3Okos intésként, igazságnak, ítéletnek és becsületességnek megnyerésére szolgál, 4hogy az egyszerű emberek eszességet, az ifjak tudást és meggondolást kapjanak. 5Hallja ezt a bölcs, és növelje tudását, és az értelmes helyes tanácsokra tegyen szert, 6hogy megértse a példabeszédeket és példázatokat, a bölcsek beszédeit és találós meséit. 7Az ÚRnak félelme az ismeret kezdete. A bölcsességet és erkölcsi tanítást csupán a bolondok vetik meg. 8Hallgasd, fiam, apád erkölcsi tanítását, és anyád oktatását ne hagyd el! 9Mert kedves ékesség lesz az a fejednek, és aranylánc a nyakadra. 10Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani, ne engedj nekik! 11Ha azt mondják: „Gyere velünk, álljunk lesben a vérontásra, settenkedjünk az ártatlan után ok nélkül! 12Nyeljük el őket élve, mint a sír és egészen úgy, mint akik a mélységbe szálltak; 13és szerezzünk mindenféle drága kincset, töltsük meg házainkat zsákmánnyal! 14Végy részt köztünk a sorsvetésben, és közös erszényünk legyen mindnyájunknak!”, 15fiam, ne járj ezekkel egy úton, tartsd vissza a lábad ösvényüktől, 16mert lábuk a gonosz felé fut, és vérontásra siet. 17Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas szeme láttára: 18a maguk vére árán ólálkodnak, saját lelkük kárára állnak lesben. 19Ilyen az útja minden kapzsi embernek: a saját életét veszíti el. 20A bölcsesség kint kiált szerteszét, az utcákon hallatja szavát. 21Lármás utcasarkokon kiált a kapuk bejáratánál, a városban mondja beszédeit. 22Meddig szeretitek, ó, ti együgyűek, az együgyűséget, és meddig gyönyörködnek a csúfolók a csúfolódásban, és meddig gyűlölik a balgák a tudományt? 23Térjetek meg dorgálásomra! Íme, kiárasztom rátok lelkemet, tudtotokra adom beszédeimet. 24Mivel hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztettem kezemet, de senki sem figyelt; 25elhagytátok minden tanácsomat, és feddésemmel nem törődtetek, 26ezért én is nevetek nyomorúságotokon, kicsúfollak, amikor eljön az, amitől féltek. 27Mikor eljön az, amitől féltek, mint a vihar, és nyomorúságotok, mint a forgószél, elközelget; amikor eljön reátok a nyomorúság és a szorongattatás, 28akkor majd segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg őket; keresnek engem, de nem találnak meg. 29Azért, mert gyűlölték a tudományt, és nem az ÚR félelmét választották. 30Nem engedtek tanácsomnak, megvetették minden feddésemet. 31Útjuk gyümölcséből esznek, és saját tanácsukkal laknak jól. 32Mert az együgyűeket pártosságuk öli meg, és a balgákat önteltségük veszti el. 33Aki pedig rám hallgat, biztonságban lakik, és nyugalomban él, mert nem kell félnie a gonosztól.