1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei

2 a bölcsesség és erkölcs tanulására, az értelmes beszéd megértésére.

3 Okos intésként, igazságnak, ítéletnek és becsületességnek megnyerésére szolgál,

4 hogy az egyszerű emberek eszességet, az ifjak tudást és meggondolást kapjanak.

5 Hallja ezt a bölcs, és növelje tudását, és az értelmes helyes tanácsokra tegyen szert,

6 hogy megértse a példabeszédeket és példázatokat, a bölcsek beszédeit és találós meséit.

7 Az ÚRnak félelme az ismeret kezdete. A bölcsességet és erkölcsi tanítást csupán a bolondok vetik meg.

8 Hallgasd, fiam, apád erkölcsi tanítását, és anyád oktatását ne hagyd el!

9 Mert kedves ékesség lesz az a fejednek, és aranylánc a nyakadra.

10 Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani, ne engedj nekik!

11 Ha azt mondják: „Gyere velünk, álljunk lesben a vérontásra, settenkedjünk az ártatlan után ok nélkül!

12 Nyeljük el őket élve, mint a sír és egészen úgy, mint akik a mélységbe szálltak;

13 és szerezzünk mindenféle drága kincset, töltsük meg házainkat zsákmánnyal!

14 Végy részt köztünk a sorsvetésben, és közös erszényünk legyen mindnyájunknak!”,

15 fiam, ne járj ezekkel egy úton, tartsd vissza a lábad ösvényüktől,

16 mert lábuk a gonosz felé fut, és vérontásra siet.

17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas szeme láttára:

18 a maguk vére árán ólálkodnak, saját lelkük kárára állnak lesben.

19 Ilyen az útja minden kapzsi embernek: a saját életét veszíti el.

20 A bölcsesség kint kiált szerteszét, az utcákon hallatja szavát.

21 Lármás utcasarkokon kiált a kapuk bejáratánál, a városban mondja beszédeit.

22 Meddig szeretitek, ó, ti együgyűek, az együgyűséget, és meddig gyönyörködnek a csúfolók a csúfolódásban, és meddig gyűlölik a balgák a tudományt?

23 Térjetek meg dorgálásomra! Íme, kiárasztom rátok lelkemet, tudtotokra adom beszédeimet.

24 Mivel hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztettem kezemet, de senki sem figyelt;

25 elhagytátok minden tanácsomat, és feddésemmel nem törődtetek,

26 ezért én is nevetek nyomorúságotokon, kicsúfollak, amikor eljön az, amitől féltek.

27 Mikor eljön az, amitől féltek, mint a vihar, és nyomorúságotok, mint a forgószél, elközelget; amikor eljön reátok a nyomorúság és a szorongattatás,

28 akkor majd segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg őket; keresnek engem, de nem találnak meg.

29 Azért, mert gyűlölték a tudományt, és nem az ÚR félelmét választották.

30 Nem engedtek tanácsomnak, megvetették minden feddésemet.

31 Útjuk gyümölcséből esznek, és saját tanácsukkal laknak jól.

32 Mert az együgyűeket pártosságuk öli meg, és a balgákat önteltségük veszti el.

33 Aki pedig rám hallgat, biztonságban lakik, és nyugalomban él, mert nem kell félnie a gonosztól.