Nehémiás könyve 6

1Amikor meghallotta Szanballat, Tóbijjá, az arab Gesem és a többi ellenségünk, hogy fölépítettem a várfalat, és hogy nem maradt azon semmi rés, bár még az ajtószárnyakat nem illesztettem be a kapukba, 2ilyen üzenetet küldött hozzám Szanballat és Gesem: Jöjj, és találkozzunk Kefírimben, az Ónó-völgyben! Ők ugyanis gonosz dolgot terveztek ellenem. 3Ezért követeket küldtem hozzájuk ezzel az üzenettel: Nagy munkában vagyok, ezért nem mehetek le. Megállna ez a munka, ha abbahagynám, és hozzátok mennék. 4Négyszer is küldtek nekem ilyen üzenetet, de én mindig ilyen módon feleltem nekik. 5Ezek után Szanballat ötödször is hozzám küldte az emberét ugyanilyen módon, kezében nyílt levéllel, 6melyben ez állt: A szomszéd népek közt az a hír járja, és Gasmu is mondja, hogy te és a zsidók azért építitek a várfalat, mert pártot akartok ütni, és hogy te leszel a királyuk e szóbeszéd szerint. 7Sőt még prófétákat is rendeltél, hogy ezt hirdessék rólad Jeruzsálemben: Király van Júdában! Ezeknek a dolgoknak a híre a királyhoz is eljuthat, azért hát jöjj, és tanácskozzunk egymással! 8Én pedig ezt az üzenetet küldtem neki: Nem történt semmi olyan, amiről te beszélsz, hanem csak magadtól gondoltad ki mindezt a szívedben. 9Mert ezek meg akartak minket rettenteni, és azt gondolták: Kezük abbahagyja a munkát, és az félbemarad. Azért hát, ó, URam, erősítsd meg a kezemet! 10Azzal elmentem Semajának, Delájá fiának, Mehétabél unokájának a házába, és őt bezárkózva találtam. Ő azt mondta: Menjünk be Isten házába, a templom belsejébe, és zárjuk be a templom ajtajait, mert eljönnek, hogy megöljenek téged, mégpedig éjjel jönnek el, hogy megöljenek. 11Én azonban azt mondtam: Hát ilyen férfinak, mint én, illik-e elmenekülnie? Az olyan ember, mint én, bemehet-e a templomba úgy, hogy életben maradjon? Nem megyek! 12Mert felismertem, hogy nem Isten küldte őt, hanem ezt a próféciát azért mondta nekem, mert Tóbijjá és Szanballat fölbérelte. 13Éspedig azért bérelték föl, hogy megrettenve így cselekedjem, és vétkezzem, és így rossz híremet költhessék és rágalmazhassanak. 14Emlékezzél meg, Istenem, Tóbijjáról és Szanballatról cselekedeteik szerint, és Nóadjá prófétanőről és a többi prófétáról is, akik rémítgettek engem! 15A várfal Elúl hónap huszonötödik napján, ötvenkét nap alatt készült el. 16Amikor ezt meghallották ellenségeink, megrettent minden nép, amely körülöttünk élt, és igen összeestek a saját szemükben, mert fölismerték, hogy Istenünk segítségével vittük végbe ezt a munkát. 17Néhány júdai elöljáró is ezekben a napokban sok levelet küldött Tóbijjának, és Tóbijjától is sok levél jött hozzájuk. 18Mert Júdában sokan szövetkeztek vele, mivel ő volt a veje Sekanjának, Árah fiának, és fia, Jehóhánán Mesullámnak, Berekjá fiának a leányát vette el. 19Sőt még jótetteit is fölemlegették előttem, az én szavaimat pedig gyakran vitték hírül neki. Tóbijjá pedig folyton leveleket küldözgetett, hogy megfélemlítsen.