Nehémiás könyve 1

1Nehémiásnak, Hakaljá fiának beszédei. A huszadik esztendő Kiszlév havában, amikor Súsán várában voltam, 2hozzám jött egyik atyámfia, Hanáni, és vele együtt néhány Júdából való férfi. Tudakozódtam tőlük a fogságból maradékként megmenekült júdaiak felől és Jeruzsálem felől. 3Azt mondták nekem: A fogságból megmenekült júdaiak maradéka ott, abban a tartományban nagy nyomorúságban és gyalázatban van. Azonfelül Jeruzsálem várfala csupa rés, kapui pedig tűzben égtek el! 4Amikor meghallottam ezeket, napokon át ültem, sírtam és keseregtem, böjtöltem és imádkoztam a menny Istene előtt. 5Ezt mondtam: Kérlek, URam, mennynek Istene, nagy és rettenetes Isten, aki irgalmasan megtartod a szövetséget azokkal, akik téged szeretnek, és parancsolataidat megtartják! 6Ó, legyen figyelmes a füled, és szemed legyen nyitva, hallgasd meg szolgád könyörgését, mellyel most éjjel-nappal könyörgök hozzád szolgáidért, Izráel fiaiért, és vallást teszek Izráel fiainak bűneiről, melyekkel vétkeztünk ellened; én is, és atyám háza népe is vétkezett! 7Igen súlyosan vétkeztünk ellened, mert nem tartottuk meg a parancsolatokat, rendeléseket és törvényeket, amelyeket szolgádnak, Mózesnek parancsoltál. 8Ó, emlékezzél meg arról a beszédről, amelyet szolgádnak, Mózesnek parancsoltál ily módon: Ha ti hűtlenkedtek, szétszórlak benneteket a népek között. 9Ha pedig megtértek hozzám, megtartjátok parancsolataimat, és megcselekszitek azokat, még ha az ég szélén lennének is szétszórva gyermekeitek, onnan is összegyűjtöm őket, és beviszem őket arra a helyre, amelyet kiválasztottam, hogy nevem ott lakozzék. 10Ők a te szolgáid és a te néped, akiket megszabadítottál nagy erőd és erős kezed által! 11Kérlek, URam, füled legyen figyelmes szolgád könyörgésére és szolgáid könyörgésére, akik kedvüket lelik abban, hogy félik nevedet, és adj most, kérlek, jó előmenetelt szolgádnak, és engedd, hogy kegyelmet találjon ama férfi előtt. Én ugyanis a király pohárnoka voltam.