Náhum próféta könyve 3

1Jaj a vérontó városnak! Mindenestül hazugsággal és erőszakkal teli, nem szűnik meg rabolni. 2Ostorcsattogás, kerékzörgés zaja, dobogó lovak, robogó szekerek! 3Törtető lovasok, kardok villogása, dárda villanása, sebesültek tömege, holtak sokasága! Száma sincs az elesetteknek, megbotlanak hulláikban. 4Mert sokat paráználkodott ez a szépséges parázna, a hitetés mesternője, aki népeket ejtett meg paráznaságával és nemzetségeket varázslásával. 5Íme, rád török – ezt mondja a Seregek URa –, és ruhádat arcodra borítom, megmutatom mezítelenségedet a népeknek, gyalázatodat az országoknak! 6Rútságot szórok rád, gyalázattal illetlek téged, és látványossággá teszlek. 7Mindenki, aki csak lát, menekül tőled, és azt mondja: Elpusztult Ninive! Ki bánkódik rajta? Hol keressek neked vigasztalókat? 8Talán jobb vagy Nó-Ámónnál, amely a Nílusnál fekszik, s vizek veszik körül? Tenger a fedezéke, tenger a védőfala. 9Kús volt az erőssége, meg Egyiptom, végtelenül erős volt, Pút és Líbia is segítette. 10De végül számkivetésbe, fogságba jutott. Falhoz verték kisdedeit minden utcasarkon, főembereire sorsot vetettek, és nagyjait mind bilincsbe verték. 11Te is lerészegedsz, elfeledett leszel, te is menedéket keresel majd az ellenség elől. 12Minden erősséged olyan, mint a zsenge gyümölcsű fügefa: ha megrázzák, gyümölcse az evő szájába hull. 13Íme, a te hadi néped asszonynép, országod kapui teljesen kitárulnak ellenségeidnek. Záraidat tűz pusztítja el! 14Gyűjts magadnak vizet az ostrom idejére, javítsd ki erődítményeidet! Döngöld a sarat, taposd az agyagot, ragadd meg a téglavetőt! 15Bizony tűz pusztít el, fegyver irt ki téged, megemészt, mint a sáska, sokasodjál bár, mint a sáska, szaporodjál bár, mint a szöcske. 16Ha kereskedőid többen lennének is, mint az ég csillagai, levedlik a sáska, és elrepül. 17Fejedelmeid annyian vannak, mint a sáska, vezéreid, mint a tücsökraj, amely hideg időben a kőfalakon tanyázik, napkeltekor pedig elrepül, azt sem tudni, hol volt a helye. 18Szunnyadoznak pásztoraid, Asszíria királya, fekszenek előkelőid. Szétszéledt néped a hegyeken, és nincs, aki összegyűjtse. 19Nincs enyhülés a sebedre, gyógyíthatatlan a nyavalyád. Akik híredet hallják, mind tapsolnak fölötted, mert van-e, akin nem gázolt át szüntelen gonoszságod?