1 Pusztító jön ellened! Őrizd a várat, figyeld az utat, erősítsd meg derekadat, gyűjtsd össze minden erődet!

2 Helyreállítja az ÚR Jákób tekintélyét, csakúgy, mint Izráel tekintélyét, noha rablók rabolták ki őket, hajtásaikat pedig elpusztították.

3 Vitézeinek pajzsa vörös, a katonák ruházata bíborszínű, harci szekere acélosan ragyog harcba készülése napján, és dárdáikat rengetik.

4 Harci szekerek robognak az utcákon, összevissza száguldoznak a tereken. Csillogásuk olyan, mint a fáklyáké, gyorsak, mint a villámok.

5 Előszólítja vitézeit, jártukban botladoznak, sietnek a kőfalra, és felállítják a védelmet.

6 A folyam felőli kapuk megnyílnak, és a palota megrendül.

7 De elvégeztetett: a királynőt levetkőztetik, elviszik, szolgálói keseregnek, mint a nyögő galambok, és mellüket verik.

8 Ninive pedig olyan lesz, mint egy víztároló, amelynek elfolyt a vize. Álljatok meg, álljatok meg! – kiáltják, de senki sem tekint vissza.

9 Raboljatok ezüstöt, raboljatok aranyat! Se szeri, se száma a sok kincsnek, a rengeteg, sokféle drágaságnak.

10 Dúlás, pusztítás, fosztogatás! Megolvad a szív, reszketnek a térdek, a derekakba fájdalom hasít, és mindnyájuk arca elveszti pirosságát.

11 Hol van az oroszlánok tanyája és az oroszlánkölykök helye, ahová járni szokott a nőstény és hím oroszlán, az oroszlánkölyök, és nem volt, aki elriassza onnan?

12 Az oroszlán annyit zsákmányolt kölykeinek, hogy beteljenek, és fojtogatott nőstényeinek: megtöltötte barlangjait zsákmánnyal, tanyáit pedig prédával.

13 Íme, én rád török – ezt mondja a Seregek URa –, és porig égetem harci szekeredet! Oroszlánkölykeidet kard emészti meg, és megszüntetem e földön zsákmányolásodat, és nem hallható többé követeid szava.