Mózes V. könyve 33

1Ez pedig az áldás, amellyel Mózes, Isten embere halála előtt megáldotta Izráel fiait. 2Ezt mondta: A Sínai-hegyről jött az ÚR, és Széírből támadt föl nekik. Párán hegyéről ragyogott elő, tízezer szent között jelent meg, jobbja felől tüzes törvény volt számukra. 3Bizony, ő szereti népét! Minden szentje kezedben van. Lábadhoz telepednek, és hallgatják beszédeidet. 4Törvényt parancsolt nekünk Mózes, örökségül Jákób közösségének. 5Az ÚR lett Jesurún királya, mikor összegyűltek a nép fejei, és együtt voltak Izráel törzsei. 6Éljen Rúben, ne haljon meg, és száma ne kevesbedjen meg! 7Ez pedig a Júda áldása. Így szólt: Hallgasd meg, URam, Júda szavát, és vidd be őt népéhez. Keze legyen elégséges neki, de légy segítsége szorongatói ellen. 8Léviről pedig ezt mondta: Tummímod és úrímod a közüled való kegyes férfi legyen, akit próbára tettél Masszában, akivel perbe szálltál Meríbá vizeinél. 9Aki azt mondta apjáról és anyjáról: „Nem láttam őt”, testvéreit nem ismerte, és fiaival sem gondolt. Mert megtartották beszédedet, és ragaszkodtak szövetségedhez. 10A te végzéseidre tanították Jákóbot, és a te törvényedre Izráelt. Tömjént tesznek színed elé és égőáldozatot oltárodra. 11Áldd meg, URam az ő erejét, és keze munkája legyen kedves előtted! Roppantsd meg a reá támadók és az őt gyűlölők derekát, hogy föl ne kelhessenek! 12Benjáminról ezt mondta: Az ÚR kedveltje! Biztonságban lakik nála, oltalmazza őt minden időben, és az ő vállai között lakik. 13Józsefről pedig ezt mondta: Áldott az ÚRtól az ő földje az ég kincseivel, a harmattal és a lent elterülő mélységes vizekkel, 14a nap érlelte drága terméssel és a hold sarjasztotta drágaságokkal, 15az ősi hegyek javaival és az örök halmok ajándékaival, 16a föld drágaságaival és bőségével. A csipkebokorban lakozónak jókedve szálljon József fejére, a testvérei közül kiválasztott koponyájára! 17Dicsősége olyan, mint az elsőként született bikaborjú: szarvai bölényszarvak, népeket öklel azokkal mindenfelé, a föld széléig. Ezek Efraim tízezrei és Manassé ezrei. 18Zebulonról ezt mondta: Örvendj, Zebulon, ha kimész, és te, Issakár, a sátraidban! 19Népeket hívogatnak a hegyre, és igaz áldozattal áldoznak ott. A tengerek bőségét élvezik és a föveny rejtett kincseit. 20Gádról ezt mondta: Áldott, aki kiterjeszti Gádot! Úgy él ott, mint egy oroszlán, és szétszaggat kart és koponyát. 21A legjavát nézte ki magának, mert ott volt elrejtve törvényes osztályrésze. A nép fejedelmeivel ment, az ÚR igazsága és végzése szerint járt el Izráellel együtt. 22Dánról ezt mondta: Dán oroszlánkölyök, amely Básánból ugrik elő. 23Naftáliról így szólt: Ó, Naftáli, aki az ÚR jóakaratában bővelkedsz, és áldásával vagy teljes! Legyen tied a tenger és a dél! 24Ásérról ezt mondta: Legyen nagyon áldott a fiak közt Ásér! Legyen kedves testvérei előtt, és fürössze lábát olajban. 25Vas- és rézzáraid legyenek, és egész életedben tartson az erőd. 26Nincs olyan, mint Jesurún Istene! Az egeken száguld segítségedre, és fenségében a felhőkön. 27Hajlékod az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai. Elűzi előled az ellenséget, és azt mondja: Pusztítsd! 28Így lakik biztonságban Izráel, egymaga lesz Jákób forrása a gabona és a bor földjén, és egei harmatot csepegnek. 29Boldog vagy, Izráel! Kicsoda olyan, mint te? Nép, amelyet az ÚR oltalmaz; ő a te segítőd, pajzsod és dicsőségednek fegyvere! Hízelegnek majd neked ellenségeid, és te magaslataikat taposod.