Mózes V. könyve 32

1Figyeljetek, egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is szám beszédeit! 2Csepegjen tanításom, mint az eső, hulljon a beszédem, mint a harmat, mint langyos zápor a gyenge fűre s mint enyhe permet a pázsitra! 3Az ÚR nevét hirdetem, magasztaljátok Istenünket! 4Kőszikla ő! Tettei tökéletesek, mert minden útja igazságos. Hűséges Isten, nem csalárd, hanem igaz és egyenes ő. 5Gonoszak voltak hozzá, nem fiai többé, magukat gyalázták meg, romlott és elvetemült nemzedék. 6Így fizettek-e az ÚRnak, balga és eszement nép? Nem atyád-e ő, aki teremtett? Ő alkotott és tett erőssé. 7Emlékezzél meg az ősidőkről, gondold végig az elmúlt nemzedékek éveit! Kérdezd meg atyádat, és elmondja neked, véneidet, és elbeszélik neked! 8Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek, mikor különválasztotta az emberek fiait, megszabta a népek határait Izráel fiainak száma szerint. 9Mert az ÚR része az ő népe, Jákób a sors szerinti öröksége. 10Puszta földön talált rá, zordon, kietlen sivatagban. Körülvette, gondja volt rá, őrizte, mint szeme fényét. 11Amint a fészkén felrebbenő sas fiai fölött lebeg, kiterjeszti fölöttük szárnyát, fölveszi őket, és tollain emeli őket. 12Az ÚR vezette egymaga, nem volt vele más isten. 13A föld magaslatain vezette őt, mezők terméseivel etette, kősziklából is mézzel táplálta, olajjal a kovakőből is. 14A tehenek vaját és a juhok tejét a bárányok kövérjével, a básáni kosokat és bakkecskéket a búza javával etted, és szőlő vérével, borral ittad. 15Meghízott Jesurún, és rúgódozott. Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyta Istent, a Teremtőjét, és megvetette üdvösségének kőszikláját. 16Idegen istenekkel ingerelték, utálatosságokkal bosszantották őt. 17Ördögöknek áldoztak, nem Istennek, isteneknek, akiket nem ismertek, újaknak, akik csak most kerültek elő, akiket nem rettegtek atyáitok. 18A Kősziklát, aki nemzett, elfelejtetted, megfeledkeztél Istenről, aki világra hozott. 19Látta ezt az ÚR, és megutálta bosszúságában fiait és leányait, 20és azt mondta: Elrejtem arcomat előlük, hadd látom, mi lesz a végük! Mert elzüllött nemzetség ez, olyan fiak, akikben nincs hűség. 21Azzal ingereltek ők, ami nem isten, hiábavalóságaikkal bosszantottak engem. Én pedig azzal ingerlem őket, ami nem nép, bolond nemzettel bosszantom őket. 22Mert tűz lobban föl haragomban, és ég a Seol fenekéig, megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait. 23Elhalmozom őket veszedelemmel, összes nyilamat rájuk bocsátom. 24Éhség aszalja, láz és keserű dögvész emészti őket, a vadak fogait is rájuk bocsátom a porban csúszó kígyó mérgével együtt. 25Kívül fegyver pusztít, otthonaikban rémület; ifjat és szüzet, csecsszopót és vénembert egyaránt. 26Ezt gondoltam: Elfújom őket, kitörlöm emlékezetüket az emberek közül. 27De tartok az ellenség csúfolódásától, hogy szorongatóik a dolgot félremagyarázzák, és hogy azt mondják: A mi kezünk hatalmas, és nem az ÚR cselekedte mindezt! 28Mert tanácstalan nép ez, és nincs bennük értelem. 29Vajha bölcsek volnának, megértenék ezt, meggondolnák, hogy mi lesz a végük. 30Miképp kergethetne ezret egy, és kettő hogyan űzhetne tízezret, ha Kősziklájuk oda nem adja őket, és ha az ÚR ki nem szolgáltatja őket?! 31Mert a mi Kősziklánk nem olyan, mint az ő kősziklájuk, ellenségeink is megítélhetik. 32Mert az ő szőlőjük Sodoma szőlője és Gomora mezősége, bogyóik mérgesek, gerezdjeik keserűek. 33Sárkányok mérge az ő boruk, áspiskígyóknak kegyetlen epéje. 34Nincsen-e elrejtve ez nálam, lepecsételve az én kincseim között? 35Enyém a bosszúállás és a megtorlás, amikor lábuk megtántorodik. Mert közel van veszedelmük napja, és siet, ami rájuk vár. 36Mert megítéli népét az ÚR, és megkönyörül szolgáin, ha látja, hogy elfogyott az erő, és védett és védtelen odavan. 37Azt mondja: Hol vannak isteneik, a kőszikla, amelyben bizakodtak? 38Akik megették véresáldozataik kövérjét, megitták italáldozatuk borát, keljenek föl, és segítsenek meg titeket, és oltalmazzanak meg titeket! 39Most lássátok meg, hogy én, csakis én vagyok egyedül, és nincs Isten kívülem! Én ölök és elevenítek, én sebzek meg, és én gyógyítok, és nincs, aki megszabadítson a kezemből. 40Mert kezemet az égre fölemelem, és azt mondom: Én örökké élek! 41Ha megélesítem fényes kardomat, és ítéletre nyújtom ki kezemet, bosszút állok ellenségeimen, és megfizetek gyűlölőimnek. 42Nyilaimat vérrel részegítem, és kardom jóllakik hússal, a legyilkoltak és foglyok vérével, az ellenség vezéreinek fejével. 43Ujjongjatok, ti, nemzetek, az ő népével! Mert megtorolja szolgái vérét, bosszút áll ellenségein, de földjének és népének megbocsát. 44Azután Mózes elment, és elmondta ennek az éneknek minden szavát a nép füle hallatára Józsuéval, Nún fiával. 45Miután Mózes végig elmondta mindezeket a szavakat egész Izráelnek, 46így szólt hozzájuk: Szívleljétek meg mindezeket az igéket, amelyekkel ma bizonyságot teszek ellenetek, és parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden igéjét. 47Mert nem hiábavaló ige ez nektek, hanem ez a ti életetek. Ez által az ige által hosszabbítjátok meg napjaitokat azon a földön, amelyre átmentek a Jordánon, hogy a tietek legyen. 48Ugyanezen a napon így szólt az ÚR Mózeshez: 49Menj föl ide, az Abárimhegységbe, a Nebó-hegyre, amely Móáb földjén van, Jerikóval szemben. Nézd meg Kánaán földjét, amelyet Izráel fiainak tulajdonába adok. 50Azután meghalsz a hegyen, amelyre fölmész, és őseidhez takaríttatsz, amint Áron, a testvéred is meghalt a Hór-hegyen, és népéhez takaríttatott. 51Mert vétkeztetek ellenem Izráel fiai között a versengés vizénél, a Cin-pusztában Kádésnél, mert nem szenteltetek meg engem Izráel fiai között. 52Ezért megláthatod ugyan szemközt a földet, de arra a földre, amelyet Izráel fiainak adok, nem mehetsz be.