Mózes V. könyve 31

1Kiment Mózes, és ezeket a szavakat mondta egész Izráelnek. 2Így szólt hozzájuk: Százhúsz éves vagyok ma, nem tudok többé járni-kelni. Az ÚR pedig azt mondta nekem: Nem mész át a Jordánon. 3Maga az ÚR, a te Istened megy át előtted, ő pusztítja el e nemzeteket előtted, hogy tied legyen a földjük. Józsué az, aki átmegy előtted, ahogy megmondta az ÚR. 4És úgy cselekszik velük az ÚR, ahogy Szíhónnal és Óggal, az emóriak királyaival és az ő országukkal cselekedett, amelyeket elpusztított. 5Ha tehát elétek veti őket az ÚR, mindent úgy cselekedjetek velük, ahogy parancsoltam nektek. 6Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az ÚR, a te Istened megy veled. Nem marad el tőled, és nem hagy el téged. 7Ekkor Mózes szólította Józsuét, és azt mondta neki egész Izráel szeme előtt: Légy erős és bátor, mert te mész be ezzel a néppel arra a földre, amely felől megesküdött az ÚR atyáiknak, hogy nekik adja, és te osztod szét köztük birtokukat. 8Maga az ÚR megy előtted, ő lesz veled. Nem marad el tőled, és nem is hagy el téged. Ne félj hát, és ne rettegj! 9És Mózes leírta ezt a törvényt, és a papoknak, Lévi fiainak adta, akik hordozzák az ÚR szövetségének ládáját, meg Izráel összes véneinek. 10Ezt parancsolta nekik Mózes: Minden hetedik esztendő végén, az elengedés évének idején, a sátrak ünnepén, 11amikor eljön egész Izráel, hogy megjelenjék a te Istened, az ÚR színe előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt, olvasd föl ezt a törvényt egész Izráel előtt, fülük hallatára. 12Gyűjtsd össze a népet, férfiakat, asszonyokat, kicsinyeket és a városaidban élő jövevényeket, hogy hallják meg és tanulják meg, és féljék az URat, a ti Isteneteket, tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden szavát. 13És fiaik is, akik még nem tudják, hallgassák meg és tanulják meg, hogy az URat, a ti Isteneteket kell félni, amíg csak éltek azon a földön, amelyre átkeltek a Jordánon, hogy tiétek legyen. 14Ezután azt mondta az ÚR Mózesnek: Íme, elközeledett a nap, hogy meghalj. Hívd elő Józsuét, és álljatok meg a gyülekezet sátrában, hogy parancsolatokat adjak neki. Elment tehát Mózes és Józsué, és megálltak a gyülekezet sátrában. 15Az ÚR megjelent a sátorban felhőoszlopban, és megállt a felhőoszlop a sátor bejárata fölött. 16Ezt mondta az ÚR Mózesnek: Íme, te elalszol, mint atyáid, és ez a nép fölkel, és más istenek után jár, és paráználkodni kezd azon a földön, amelyre most bemegy, hogy ott lakjon. Elhagy engem, és fölbontja szövetségemet, amelyet kötöttem vele. 17De fölgerjed ellene haragom azon a napon, elhagyom őt, és elrejtem az arcomat előle, hogy megsemmisüljön. De amikor utoléri a sok baj és nyomorúság, azon a napon azt fogja mondani: Vajon nem azért értek-e ezek a bajok, mert nincs velem az Istenem? 18Én pedig valóban elrejtem az arcomat azon a napon minden gonoszsága miatt, amelyet elkövetett, mivel más istenekhez fordult. 19Most pedig írjátok föl magatoknak ezt az éneket, és tanítsd meg arra Izráel fiait. Add ezt a szájukba, hogy ez az ének bizonyságul legyen nekem Izráel fiaival szemben. 20Mert beviszem őt arra a földre, amely felől megesküdtem atyáinak, a tejjel és mézzel folyó földre, és eszik, jóllakik és meghízik, azután pedig más istenekhez fordul, és azoknak szolgál, megvet engem, és fölbontja szövetségemet. 21Mikor pedig utoléri a sok baj és nyomorúság, akkor bizonyságul ez az ének valljon ellene, mert utódai ajkán nem megy feledésbe, mert tudom az ő gondolatát, amely szerint már most is cselekszik, mielőtt bevinném őt arra a földre, amely felől megesküdtem. 22Leírta tehát Mózes ezt az éneket azon a napon, és megtanította rá Izráel fiait. 23Azután ezt parancsolta az ÚR Józsuénak, Nún fiának: Légy erős és bátor, mert te viszed be Izráel fiait arra a földre, amely felől megesküdtem nekik, és én veled leszek. 24Mikor pedig Mózes az elejétől a végéig mindenestül beírta ennek a törvénynek a szavait egy könyvbe, 25azt parancsolta Mózes a lévitáknak, akik az ÚR szövetségének ládáját hordozzák: 26Fogjátok ezt a törvénykönyvet, és tegyétek az ÚR, a ti Istenetek szövetségládájának oldalához, hogy ott tanúskodjék ellened. 27Mert én ismerem lázadó voltodat, és tudom, hogy keménnyakú vagy. Íme, most is, noha még köztetek élek, ellenszegültök az ÚRnak – mennyivel inkább így lesz a halálom után! 28Gyűjtsétek hozzám törzseitek minden vénjét és elöljáróitokat, hadd mondjam el ezeket a szavakat fülük hallatára, és hadd hívjam bizonyságul ellenük a mennyet és a földet. 29Mert tudom, hogy halálom után egyre inkább meg fogtok romlani, és eltértek arról az útról, amelyet parancsoltam nektek. És utolér majd benneteket a veszedelem a későbbi időben, mivel gonoszt cselekszetek az ÚR szeme előtt, és bosszantjátok kezetek csinálmányaival. 30Azután végig elmondta Mózes Izráel egész gyülekezetének a füle hallatára ennek az éneknek a szavait: