Mózes V. könyve 26

1Mikor pedig bemész arra a földre, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked örökségül, és tied lesz az, és abban laksz, 2akkor vegyél a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, amely a földeden terem, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked. Tedd kosárba, és menj oda arra a helyre, amelyet kiválaszt az ÚR, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve. 3Menj be a paphoz, aki abban az időben szolgálatban lesz, és ezt mondd neki: Vallást teszek ma az ÚR, a te Istened előtt, hogy bejöttem a földre, amely felől megesküdött az ÚR a mi atyáinknak, hogy nekünk adja. 4A pap pedig vegye el a kosarat a kezedből, és tegye azt az ÚRnak, Istenednek oltára elé. 5Te pedig így szólj, és ezt mondd az ÚR előtt, a te Istened előtt: Vándorló arámi volt az atyám, aki lement Egyiptomba, és jövevény volt ott kevesedmagával, de nagy, erős és népes nemzetté lett. 6Az egyiptomiak azonban kegyetlenül bántak velünk, nyomorgattak, és kemény szolgálatot vetettek ránk. 7Akkor az ÚRhoz, atyáink Istenéhez kiáltottunk, és meghallgatta az ÚR a szavunkat, és megtekintette nyomorúságunkat, kínunkat és szorongattatásunkat. 8És kihozott minket az ÚR Egyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csodákkal. 9Azután behozott minket erre a helyre, és nekünk adta ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet. 10Most azért, íme, elhoztam ama föld gyümölcsének a zsengéjét, amelyet te adtál nekem, URam. Tedd hát oda azt az ÚR, a te Istened színe elé, és borulj le az ÚR, a te Istened színe előtt. 11Találj örömöt mind te, mind a lévita és a közted lévő jövevény is mindabban a jóban, amit az ÚR, a te Istened ad neked és házad népének. 12Amikor a harmadik esztendőben, a tized évében minden termésedből egészen megadod a tizedet, és odaadod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek, hogy egyenek és jóllakjanak városodban, 13akkor ezt mondd az ÚR, a te Istened előtt: Kihoztam a szent részt a házamból, és odaadtam a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek a tőled kapott parancs szerint. Nem szegtem meg, és el sem felejtettem egyet sem parancsolataidból! 14Nem ettem belőle gyászomban, nem voltam tisztátalan, amikor kihoztam, és halottra sem adtam belőle. Hallgattam az ÚRnak, az én Istenemnek szavára. Úgy cselekedtem, ahogy parancsoltad nekem. 15Tekints alá szentséged lakhelyéről, a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet és a földet, a tejjel és mézzel folyó földet, amelyet nekünk adtál, ahogy megesküdtél atyáinknak. 16E mai napon az ÚR, a te Istened azt parancsolja neked, hogy e rendelkezések és végzések szerint cselekedjél. Tartsd meg tehát őket, és teljes szívedből és teljes lelkedből azok szerint cselekedjél! 17Azt mondtad ma az ÚRnak, hogy legyen a te Istened, hogy járhass az útjain, megtudhasd rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess a szavának. 18Az ÚR pedig azt mondja ma neked, hogy az ő tulajdon népévé leszel, ahogy megígérte, ha minden parancsolatát megtartod. 19Hogy fölébe emeljen téged hírben, névben és dicsőségben minden nemzetnek, amelyet teremtett, és hogy az ÚRnak, a te Istenednek szent népévé legyél, ahogy megmondta.