Mózes V. könyve 2

1Azután megfordultunk, és elindultunk a pusztába, a Vörös-tenger felé, ahogy az ÚR mondta nekem, és sokáig kerülgettük a Széír-hegyet. 2Azután így szólt hozzám az ÚR: 3Már eleget kerülgettétek ezt a hegyet, forduljatok észak felé. 4Ezt parancsold a népnek: „Mikor átmentek testvéreiteknek, Ézsau fiainak a határán, akik Széírben laknak, noha félnek tőletek, mégis igen vigyázzatok! 5Ne ingereljétek őket, mert nem adok az ő földjükből nektek egy talpalatnyit sem, mert Ézsaunak adtam a Széír-hegyet örökségül. 6Pénzen vásároljatok tőlük ennivalót, hogy ehessetek, és vizet is pénzen vegyetek tőlük, hogy ihassatok. 7Mert az ÚR, a te Istened megáldott téged kezed minden munkájában. Tudja, hogy e nagy pusztaságban jársz. Immár negyven esztendeje veled van az ÚR, a te Istened, nem szűkölködtél semmiben.” 8Akkor átmentünk testvéreink, Ézsau fiai között, akik Széírben, a síkság útján laknak, amely Élattól és Ecjón-Gebertől indul ki. Azután megfordultunk, és átmentünk Móáb pusztájának az útjára. 9Ekkor azt mondta nekem az ÚR: Ne harcolj Móáb ellen, és ne ingereld harcra, mert nem adok az ő földjéből neked semmi örökséget, mert Lót fiainak adtam Árt örökségül. 10Az émiek laktak ott azelőtt, amely olyan nagy, számos és szálas nép, mint az anákok. 11Őket is refáiaknak tartották, mint az anákokat, de a móábiak émieknek hívták őket. 12Széírben pedig a hóriak laktak azelőtt, akiket Ézsau fiai kiűztek és kiirtottak, és az ő helyükre telepedtek, ahogyan Izráel is bánt az ő örökségének földjével, amelyet az ÚR adott neki. 13Most azért induljatok, és keljetek át a Zered-patakon. Át is keltünk a Zeredpatakon. 14Az idő pedig harmincnyolc esztendő volt, amíg Kádés-Barneából elindultunk, és átkeltünk a Zered-patakon, mialatt kiveszett a táborból a harcosok egész nemzedéke, ahogyan megesküdött nekik az ÚR. 15Bizony, az ÚR keze volt rajtuk, és addig pusztította őket, míg mind kipusztultak a táborból. 16Amikor ezek a harcosok mind meghaltak és kipusztultak a nép közül, 17így szólt hozzám az ÚR: 18„Te ma átmész Árnál Móáb határán. 19Amikor közel jutsz Ammón fiaihoz, ne háborgasd őket, ne is ingereld őket, mert nem adok neked Ammón fiainak a földjéből örökséget, minthogy Lót fiainak adtam azt örökségül.” 20Ezt is a refáiak földjének tartották. Régen refáiak laktak ott, akiket az ammóniak zamzummiaknak hívtak. 21Ez a nép olyan nagy, számos és szálas volt, mint az anákok, de kipusztította őket az ÚR az ammóniak elől, és ők el is foglalták birtokaikat, és a helyükre telepedtek. 22Ugyanúgy, ahogyan Ézsaunak a Széír-hegyen lakó fiaival is tette az ÚR, amikor kiirtotta előlük a hóriakat, és azok elfoglalták a birtokukat, s az ő helyükön laknak mind e mai napig. 23Az avviak a Gáza környéki falvakban laktak, de kiirtották őket a kaftóriak, akik Kaftórból jöttek, és a helyükre telepedtek. 24Induljatok hát útnak, keljetek át az Arnón-patakon. Íme, kezedbe adtam az emóri Szíhónt, Hesbón királyát, országával együtt. Kezdj hozzá, foglald el a földjét és harcolj ellene! 25E napon kezdek az ég alatt lakó népekben félelmet és rettegést támasztani, hogy akik híredet hallják, megrendüljenek és reszkessenek miattad. 26Akkor követeket küldtem a Kedémótpusztából Szíhónhoz, Hesbón királyához ezzel a békességes üzenettel: 27Hadd menjek át a földeden! Mindig csak az országúton haladok, nem térek le se jobbra, se balra. 28Eleséget pénzen adj nekem, hogy egyem, vizet is pénzen adj nekem, hogy igyam, csak hadd vonuljak át, 29ahogy megengedték azt nekem Ézsau fiai, akik Széírben laknak, és a móábiak, akik Árban laknak, amíg átkelek a Jordánon arra a földre, amelyet az ÚR, a mi Istenünk ad nekünk! 30De nem akarta Szíhón, Hesbón királya, hogy átmenjünk a földjén, mert megkeményítette az ÚR, a te Istened a lelkét, és engedetlenné tette szívét, hogy kezedbe adja őt, amint nyilvánvaló e mai napig. 31Az ÚR pedig azt mondta nekem: Íme, elkezdem átadni neked Szíhónt és földjét. Kezdj hozzá, foglald el, hogy a földje örökséged legyen. 32Kijött elénk Szíhón Jahacba egész hadinépével, hogy megvívjon velünk. 33De az ÚR, a mi Istenünk kezünkbe adta, és levertük őt és fiait és egész népét. 34Elfoglaltuk minden városát abban az időben, és fegyverre hánytuk az egész várost: férfiakat, asszonyokat és gyermekeket. Nem hagytunk elmenekülni senkit. 35Csak az állatokat tartottuk meg zsákmányként és az elfoglalt városokból való prédát. 36Az Arnón-patak partján fekvő Aróértól és a völgyben levő várostól fogva Gileádig egy város sem volt, amellyel ne bírtunk volna. Valamennyit a kezünkbe adta az ÚR, a mi Istenünk. 37De Ammón fiainak földjéhez nem közeledtél, sem a Jabbók-patak egész partjához, sem a hegyen levő városokhoz, sem semmi olyanhoz, amelyektől eltiltott téged az ÚR, a mi Istenünk.