Mózes V. könyve 18

1A lévita papoknak, Lévi egész nemzetségének ne legyen se birtoka, se öröksége Izráelben, hanem éljenek az ÚR tűzáldozataiból, az ő örökségéből. 2Ne legyen öröksége a testvérei között, mert az ÚR az ő öröksége, amint megmondta neki. 3Ez legyen a papok törvényes járandósága a néptől, azoktól, akik marhát vagy juhot áldoznak: adják a papnak a lapockát, a két állkapcsot és a gyomrot. 4Add neki gabonád, mustod és olajod zsengéjét és juhaid gyapjának első nyírását. 5Mert őt választotta ki az ÚR, a te Istened valamennyi törzsed közül, hogy ő és fiai mindig ott álljanak és szolgáljanak az ÚR nevében. 6Ha eljön egy lévita egész Izráel bármelyik városából, ahol lakik, és bemegy lelkének teljes kívánsága szerint arra a helyre, amelyet kiválaszt az ÚR, 7hadd szolgáljon az ÚRnak, az ő Istenének nevében úgy, mint a többi testvére, azok a léviták, akik az ÚR színe előtt állnak. 8Egyenlőképpen részesedjenek azon kívül, amijük van atyai örökségük eladásából. 9Mikor bemész arra a földre, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked, ne tanuld el azokat az utálatosságokat, amelyeket azok a népek művelnek. 10Ne legyen közöttetek olyan, aki fiát vagy leányát áldozatul elégeti, se jövendőmondó, se kuruzsló, se jelmagyarázó, se varázsló, 11se bűbájos, se szellemidéző, se titokfejtő, se halottidéző! 12Mert mindazt utálja az ÚR, aki ezeket műveli, és az ilyen utálatosságokért űzi ki őket az ÚR, a te Istened előled. 13Légy feddhetetlen az ÚR, a te Istened előtt. 14Mert azok a nemzetek, akiket elűzöl, kuruzslókra és jövendőmondókra hallgatnak. De neked nem engedett ilyet az ÚR, a te Istened. 15Prófétát támaszt neked az ÚR, a te Istened közületek, atyádfiai közül, olyat, mint én. Őt hallgassátok! 16Aszerint, ahogy kérted az ÚRtól, a te Istenedtől a Hóreben az összegyülekezés napján e szavakkal: Ne kelljen hallanom tovább az ÚRnak, az én Istenemnek szavát, és ne kelljen néznem tovább azt a nagy tüzet, mert meghalok! 17Az ÚR pedig azt mondta nekem: Jól mondták. 18Prófétát támasztok nekik atyjukfiai közül, olyat, mint te, és szájába adom igéimet, és megmond nekik mindent, amit parancsolok neki. 19És ha valaki nem hallgat igéimre, amelyeket a nevemben szól, én számon kérem rajta! 20De az a próféta, aki olyat mer mondani a nevemben, amit nem parancsoltam neki, és aki más istenek nevében szól, az a próféta haljon meg! 21De gondolhatod a szívedben: hogyan ismerhetjük föl azt a szót, amelyet nem az ÚR mondott? 22Ha a próféta az ÚR nevében szól, és nem lesz meg, és nem teljesedik be az a dolog, azt az igét nem az ÚR mondta. Elbizakodottságból mondta azt a próféta, ne félj tőle!