Mózes V. könyve 11

1Szeresd azért az URat, a te Istenedet, tartsd meg az ő törvényét, rendelkezéseit, végzéseit és parancsolatait minden időben. 2Gondoljátok meg ma, mert nem fiaitokkal beszélek, akik nem ismerik és nem látták az ÚRnak, a ti Isteneteknek fenyítését, nagyságát, erős kezét és kinyújtott karját, 3jeleit és tetteit, amelyeket Egyiptomban vitt véghez a fáraón, az egyiptomiak királyán és egész földjén; 4amiket tett az egyiptomiak seregével, lovaival és szekereivel, hogyan árasztotta rájuk a Vörös-tenger vizét, amikor üldöztek titeket, és elveszejtette őket az ÚR mindmáig; 5amit a pusztában tett veletek, amíg e helyre nem érkeztetek; 6és amit Dátánnal és Abirámmal, Eliábnak, Rúben fiának fiaival cselekedett, amikor a föld megnyitotta a száját, és elnyelte őket házuk népével, sátraikkal és minden jószágukkal együtt, amely az övék volt egész Izráelben. 7Saját szemetekkel láttátok az ÚR minden nagy tettét, amelyet véghezvitt. 8Tartsátok meg tehát mindazt a parancsolatot, amit ma parancsolok nektek, hogy megerősödjetek, bemehessetek, és birtokba vehessétek azt a földet, ahova most átkeltek, hogy a tietek legyen. 9És hogy hosszú ideig élhessetek azon a földön, amelyről megesküdött az ÚR atyáitoknak, hogy nekik és utódaiknak adja azt a tejjel és mézzel folyó földet. 10Mert az a föld, ahová most bemész, hogy birtokba vedd, nem olyan, mint Egyiptom földje, ahonnan kijöttetek. Ahol elvetetted a magot és a lábaddal kellett öntöznöd, mint a veteményeskertet. 11Hanem az a föld, ahová átkeltek, hogy birtokba vegyétek, hegyes-völgyes föld, az égi eső itatja. 12Annak a földnek az ÚR, a te Istened viseli gondját, mindenkor szemmel tartja az ÚR, a te Istened az esztendő kezdetétől az esztendő végéig. 13Ezért ha valóban engedelmeskedtek parancsolataimnak, amelyeket ma parancsolok nektek, és ha az URat, a ti Isteneteket szeretitek, és neki szolgáltok teljes szívetekből és teljes lelketekből, 14akkor esőt adok földetekre alkalmas időben: korai és kései esőt, hogy betakaríthasd gabonádat, borodat és olajodat. 15Füvet is adok a meződre állataidnak, és te is ehetsz és megelégedhetsz. 16Ezért vigyázzatok, hogy szíveteket meg ne csalja valami, és el ne tévelyedjetek, ne tiszteljetek más isteneket, és ne boruljatok le azok előtt. 17Különben az ÚR haragja föllángol ellenetek, bezárja az eget, hogy ne legyen eső, és a föld ne teremje meg gyümölcsét. És hamar kivesztek arról a jó földről, amelyet az ÚR ad nektek. 18Vegyétek tehát szívetekre és lelketekre e szavaimat, és kössétek jelül a kezetekre, és legyen homlokkötőül a szemetek fölött. 19Tanítsátok meg rájuk fiaitokat, beszélj róluk, amikor otthon ülsz, amikor úton jársz, amikor fekszel, és amikor fölkelsz. 20Írd föl őket házad ajtófélfáira és kapuidra, 21hogy hosszú ideig éljetek ti és fiaitok azon a földön, amelyről megesküdött az ÚR atyáitoknak, hogy nekik adja, amíg csak ég lesz a föld fölött. 22Ha híven megtartjátok mindezeket a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok nektek, és ezek szerint éltek, ha szeretitek az URat, a ti Isteneteket, ha mindig az ő útján jártok, és őhozzá ragaszkodtok, 23akkor kiűzi az ÚR a nemzeteket előletek, és úrrá lesztek nálatok nagyobb és erősebb nemzeteken. 24Minden hely, amelyet talpatok érint, tietek lesz a pusztától a Libánonig, és a folyótól, az Eufrátesz vizétől a nyugati tengerig terjed határotok. 25Senki nem állhat meg veletek szemben. Mert az ÚR, a ti Istenetek félelmet és rettegést támaszt előttetek az egész föld színén, ahová léptek, ahogyan megmondta nektek. 26Lásd, áldást és átkot adok ma elétek! 27Áldást, ha engedelmeskedtek az ÚR, a ti Istenetek parancsolatainak, amelyeket ma parancsolok nektek, 28átkot pedig, ha nem engedelmeskedtek az ÚR, a ti Istenetek parancsolatainak, és letértek arról az útról, amelyet ma parancsolok nektek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek. 29Amikor bevisz téged az ÚR, a te Istened arra a földre, amelyre bemész, hogy birtokba vedd, akkor mondd el az áldást a Garizim hegyén, az átkot pedig az Ébál hegyén. 30Ott vannak ezek a Jordánon túl, a nyugati út mögött, a kánaániak földjén, akik a síkságon laknak Gilgállal szemben, Móre tölgyei mellett. 31Ti most átkeltek a Jordánon, bementek, és birtokba fogjátok venni azt a földet, amelyet az ÚR, a ti Istenetek ad nektek. Tietek lesz, és lakni fogtok rajta, 32de vigyázzatok, hogy mind e rendelkezéseket és végzéseket teljesítsétek, amelyeket ma elétek adok.