Mózes IV. könyve 32

1Rúben és Gád fiainak igen sok jószáguk volt. Amikor látták Jazér és Gileád földjét, hogy íme, az a hely állattartásra alkalmas, 2odamentek Gád és Rúben fiai, és így szóltak Mózeshez, Eleázárhoz, a paphoz és a gyülekezet vezető embereihez: 3Atárót, Díbón, Jazér, Nimrá, Hesbón, Elálé, Szebám, Nebó és Beón, 4az a föld, amelyet megvert az ÚR az Izráel fiainak gyülekezete előtt, állattartásra való, szolgáidnak pedig sok jószáguk van. 5Majd azt mondták: Ha megnyertük tetszésedet, hadd kapják ezt a földet örökségül szolgáid, és ne vigyél át minket a Jordánon. 6Mózes pedig azt felelte Gád fiainak és Rúben fiainak: Testvéreitek harcba vonulnak, ti pedig itt maradnátok?! 7Miért akarjátok elbátortalanítani Izráel fiainak szívét attól, hogy bemenjenek arra a földre, amelyet az ÚR nekik adott? 8Atyáitok is így tettek, amikor elküldtem őket Kádés-Barneából, hogy nézzék meg azt a földet. 9Fölmentek az Eskól-völgyig, megnézték a földet, és elbátortalanították Izráel fiainak szívét attól, hogy bemenjenek arra a földre, amelyet az ÚR nekik adott. 10Ezért föllobant az ÚR haragja azon a napon, és így esküdött meg: 11Az Egyiptomból feljött emberek húszesztendőstől fölfelé nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mivel nem követtek engem tökéletesen. 12Kivéve a kenizzi Kálébot, Jefunne fiát és Józsuét, Nún fiát, mivel ők tökéletesen követték az URat. 13Föllángolt az ÚR haragja Izráel ellen, és negyven esztendeig hagyta őket bolyongani a pusztában, amíg el nem pusztult az az egész nemzedék, amely gonoszt cselekedett az ÚR szemében. 14És íme, most fölkeltetek atyáitok nyomán ti, bűnös emberek maradékai, hogy az ÚR fellobant haragjának tüzét még növeljétek Izráel ellen! 15Ha elfordultok az ő útjaitól, még tovább is ott hagyja Izráelt bolyongani a pusztában, és elvész miattatok az egész nép! 16Ekkor közelebb mentek hozzá, és azt mondták: Állatainknak juhaklokat és kicsinyeinknek városokat építünk itt, 17mi magunk pedig fölfegyverkezve, készséggel megyünk Izráel fiai előtt, míg bevisszük őket a lakóhelyükre. Gyermekeink pedig a kerített városokban maradnak e föld lakosai miatt. 18Nem térünk vissza addig a házainkba, amíg Izráel fiai közül ki-ki meg nem kapja a maga örökségét. 19Mert nem kívánunk tőlük részt az örökségből a Jordánon túl és tovább, mert már jutott nekünk örökség a Jordánon innen, keleten. 20Ekkor azt mondta nekik Mózes: Ha azt cselekszitek, amit mondtatok, hogy az ÚR előtt fölfegyverkeztek a harcra, 21és átmegy közületek mindenki mint fegyveres a Jordánon az ÚR színe előtt, amíg ő ki nem űzi az ellenségeit maga elől, 22és ha csak azután tértek vissza, ha az a föld meghódol az ÚR előtt, akkor ártatlanok lesztek őelőtte és Izráel szemében, és örökségül kapjátok ezt a földet az ÚRtól. 23De ha nem így cselekszetek, íme, vétkeztek az ÚR ellen. És tudjátok meg, hogy vétketek büntetése utolér titeket! 24Építsetek magatoknak városokat kicsinyeitek számára és aklokat juhaitoknak. De amit fogadtatok, azt tartsátok meg. 25Ekkor így szóltak Gád fiai és Rúben fiai Mózeshez: Szolgáid úgy tesznek, ahogy te parancsolod, urunk. 26Kicsinyeink, feleségeink, juhaink és mindenféle állataink ott maradnak Gileád városaiban, 27szolgáid pedig átmennek mindnyájan fölfegyverkezve harcolni az ÚR előtt, ahogy az én uram mondja. 28Parancsot adott azért felőlük Mózes Eleázárnak, a papnak és Józsuénak, Nún fiának és az Izráel fiainak törzseiből való családfőknek. 29Azt mondta nekik Mózes: Ha Gád fiai és Rúben fiai mindnyájan átmennek veletek a Jordánon fölfegyverkezve az ÚR színe előtt, és meghódol a föld előttetek, akkor adjátok nekik birtokul Gileád földjét. 30Ha azonban nem kelnek át veletek fegyveresen, akkor köztetek kapjanak birtokot Kánaán földjén. 31Gád és Rúben fiai így válaszoltak: Úgy cselekszünk, ahogy az ÚR meghagyta szolgáidnak. 32Átmegyünk fegyveresen az ÚR színe előtt Kánaán földjére, de örökségünk birtoka legyen itt, a Jordánon innen. 33Nekik adta tehát Mózes (tudniillik Gád fiainak, Rúben fiainak és József fiának, Manassé fél törzsének) Szíhónnak, az emóriak királyának országát és Ógnak, Básán királyának országát, azt a területet a rajta lévő városokkal és határaikkal együtt és a környező területek városait. 34Fölépítették Gád fiai Díbónt, Atárótot, Aróért, 35AtrótSófánt, Jazért, Jogbohát, 36Bét-Nimrát és BétHáránt, ezeket a bekerített városokat és hozzá a juhaklokat. 37Rúben fiai pedig fölépítették Hesbónt, Elálét, Kirjátaimot, 38Nebót, Baal-Meónt, amelyeknek megváltoztatták a nevét, továbbá Szibmát. Ezeket a neveket adták azoknak a városoknak, amelyeket fölépítettek. 39Mákírnak, Manassé fiának a fiai pedig Gileádba vonultak, bevették, és kiűzték az ott lakó emóriakat. 40Mózes Gileádot Mákírnak, Manassé fiának adta, és az ott telepedett le. 41Jáír pedig, Manassé fia, elment, bevette a hozzájuk tartozó falvakat, és Jáír falvainak nevezte őket. 42Nóbah is elment, bevette Kenátot és városait, és Nóbahnak nevezte el a maga nevéről.