1 Amikor Izráel Sittímben tartózkodott, a nép paráználkodni kezdett Móáb leányaival,

2 mert ők meghívták a népet isteneik áldozatára. A nép ott evett, és imádta az ő isteneiket.

3 Odaszegődött Izráel BaalPeórhoz, az ÚR haragja pedig fölgerjedt Izráel ellen.

4 Azt mondta az ÚR Mózesnek: Fogasd el e nép minden főemberét, és akasztasd föl őket az ÚR előtt fényes nappal, hogy elforduljon Izráelről az ÚR fölgerjedt haragja.

5 Mózes tehát így szólt Izráel bíráihoz: Mindenki ölje meg a maga emberei közül azokat, akik odaszegődtek Baal-Peórhoz.

6 Íme, épp akkor jött valaki Izráel fiai közül, és egy midjáni nőt hozott testvérei közé Mózes szeme láttára és Izráel fiai egész gyülekezetének szeme láttára. Azok pedig sírtak a gyülekezet sátrának bejáratánál.

7 Amikor meglátta ezt Fineás, Eleázár fia, Áron pap unokája, kilépett a gyülekezet közül, és kezébe vette dárdáját.

8 Bement az izráeli férfi után a sátorba, és hason szúrta mindkettőjüket, mind az izráeli férfit, mind az asszonyt. És megszűnt a csapás Izráel fiai között.

9 De meghaltak a csapás miatt huszonnégyezren.

10 Akkor így szólt az ÚR Mózeshez:

11 Fineás, Eleázár fia, Áron pap unokája elfordította haragomat Izráel fiairól, mivel haragom szerint bánt velük. Ezért nem pusztítom ki felindulásomban Izráel fiait.

12 Mondd meg tehát: Íme, szövetségemet, a békesség szövetségét adom neki.

13 Övé és utódaié lesz a papság szövetsége örökre, mivel bosszút állt Istenéért, és engesztelést végzett Izráel fiaiért.

14 A megölt izráeli férfinak a neve pedig, akit a midjáni asszonnyal együtt öltek meg, Zimri volt, Szálu fia, a Simeon nemzetség háza népének főembere.

15 A megölt midjáni asszony neve pedig Kozbi volt, Cúr leánya, akinek az atyja Midján egyik nemzetségének a feje volt.

16 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

17 Támadjátok meg a midjániakat, és verjétek le őket,

18 mert megtámadtak titeket az ő cselszövéseikkel, amelyeket Peór és az ő húguk, Kozbi, az egyik midjáni fejedelem leánya révén szőttek ellenetek, akit megöltek a Peór miatt támadt csapás napján.