Mózes IV. könyve 23

1Ekkor azt mondta Bálám Báláknak: Építs itt nekem hét oltárt, és készíts ide nekem hét bikát és hét kost. 2Bálák úgy cselekedett, ahogy Bálám meghagyta. Azután Bálák és Bálám mindegyik oltáron egyegy bikát és egy-egy kost áldozott. 3Majd azt mondta Bálám Báláknak: Állj meg égőáldozatod mellett, én pedig elmegyek. Talán elém jön az ÚR, és amit mutat nekem, azt elmondom neked. S elment egy kopasz oromra. 4Itt Isten Bálám elé ment, és azt mondta neki Bálám: A hét oltárt elrendeztem, és mindegyik oltáron egy-egy bikát és egy-egy kost áldoztam. 5Az ÚR pedig Bálám szájába adta igéjét, és azt mondta neki: Térj vissza Bálákhoz, és eszerint szólj. 6Amikor visszatért hozzá, íme, az ő égőáldozata mellett állt ő és Móáb minden főembere. 7És elkezdte példabeszédét, és azt mondta: Arámból hozatott ide Bálák, Móáb királya kelet hegyeiről, és azt mondta: Jöjj, átkozd meg nekem Jákóbot, és jöjj, kárhoztasd Izráelt. 8Miért átkozzam azt, akit Isten nem átkoz, és miért szidalmazzam azt, akit az ÚR nem szidalmaz? 9A sziklák tetejéről nézem őt, a halmokról tekintek reá. Íme, olyan nép ez, amely egyedül fog lakni, és nem számítja magát a nemzetek közé. 10Ki számlálhatja meg Jákóbot – száma, mint a por – és Izráelnek csak a negyedrészét is? Bár halna meg lelkem az igazak halálával, és olyan lenne az én utolsó napom, mint az övé! 11Ekkor azt mondta Bálák Bálámnak: Mit teszel velem? Azért hoztalak, hogy átkozd meg ellenségeimet, és íme, te igen megáldottad őket! 12Ő pedig így felelt: Hát nem arra kell-e vigyáznom, hogy csak azt szóljam, amit az ÚR ad a számba? 13Ekkor azt mondta neki Bálák: Kérlek, jöjj velem egy másik helyre, ahonnan láthatod azt a népet, mert csak egy részét látod, mindenestül nem látod. Onnan átkozd meg nekem őt. 14Az őrállók helyére vitte, a Piszgá tetejére, hét oltárt épített ott, és egy-egy bikát és egy-egy kost áldozott mindegyik oltáron. 15Majd azt mondta Báláknak: Állj meg itt égőáldozatod mellett, én pedig eléje megyek amoda. 16Az ÚR Bálám elé ment, igét adott a szájába, és azt mondta: Térj vissza Bálákhoz, és e szerint beszélj. 17Amikor visszament hozzá, íme, az égőáldozata mellett állt, és Móáb főemberei is ővele. Azt kérdezte tőle Bálák: Mit szólt az ÚR? 18Ő pedig példabeszédbe kezdett, és azt mondta: Kelj fel, Bálák, és halljad! Figyelj rám, Cippór fia! 19Isten nem ember, hogy hazudjék, és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-e ő valamit, hogy meg ne tenné? Ígér-e valamit, hogy ne teljesítené? 20Íme, parancsot kaptam, hogy áldjak. Ha ő áld, én azt nem másíthatom meg. 21Nem látott Jákóbban hamisságot, és nem látott Izráelben gonoszságot. Az ÚR, az ő Istene van ővele. Királynak szóló ujjongás hangzik benne. 22Isten hozta ki őket Egyiptomból, ereje olyan, mint a vadbivalyé. 23Mert nem fog a varázslás Jákóbon, sem az igézés Izráelen. Idejében megtudja Jákób és Izráel, hogy mit tesz Isten. 24Íme, ez a nép fölkel, mint nőstény oroszlán, és föltámad, mint hím oroszlán. Nem nyugszik, míg prédát nem eszik, és az elejtettek vérét nem issza. 25Akkor azt mondta Bálák Bálámnak: Ám ne átkozd, de ne is áldjad őt. 26Bálám erre így felelt Báláknak: Hát nem így szóltam neked: Amit az ÚR mond nekem, azt teszem? 27Ekkor azt mondta Bálák Bálámnak: Jöjj, kérlek, elviszlek téged egy másik helyre, talán jónak látja Isten, hogy onnan megátkozd nekem e népet. 28Elvitte tehát Bálák Bálámot a Peór csúcsára, amely a puszta felé néz. 29Ott azt mondta Bálám Báláknak: Építtess itt nekem hét oltárt, és készíts ide nekem hét bikát és hét kost. 30Bálák úgy tett, ahogy Bálám mondta, és minden oltáron egy-egy bikát és egy-egy kost áldozott.