Mózes IV. könyve 22

1Azután továbbindultak Izráel fiai, és tábort ütöttek Móáb mezőségén a Jordánon túl, Jerikóval szemben. 2Bálák, Cippór fia látta mindazt, amit Izráel cselekedett az emóriakkal. 3Nagyon megrémült Móáb a néptől, mivel sokan voltak. Móáb félt Izráel fiaitól. 4Ezért azt mondta Móáb Midján véneinek: Most lelegeli ez a sokaság minden környékünket, ahogy az ökör lelegeli a mező pázsitját. Abban az időben Bálák, Cippór fia volt Móáb királya. 5Követeket küldött Bálámhoz, Beór fiához a folyóvíz melletti Petórba, az ő népe fiainak földjére, hogy hívják őt e szavakkal: Íme, egy nép jött ki Egyiptomból, és íme, ellepte e föld színét, és megtelepszik velem szemben. 6Most azért kérlek, jöjj el, átkozd meg érettem e népet, mert erősebb nálam. Talán akkor legyőzhetem, megverjük őt, és kiűzhetem e földről. Jól tudom, hogy akit te megáldasz, az áldott lesz, és akit te megátkozol, az átkozott lesz. 7Elmentek tehát Móáb vénei és Midján vénei, és a jövendőmondás díja a kezükben volt. Eljutottak Bálámhoz, és megmondták neki Bálák üzenetét. 8Ő pedig azt felelte nekik: Töltsétek itt az éjszakát, és feleletet adok nektek úgy, ahogy az ÚR szól nekem. Erre Móáb vezető emberei ott maradtak Bálámnál. 9Isten pedig eljött Bálámhoz, és azt mondta: Kik ezek a férfiak nálad? 10Bálám azt felelte Istennek: Bálák, Cippór fia, Móáb királya küldött énhozzám e szavakkal: 11Íme, e nép, amely kijött Egyiptomból, ellepte a föld színét. Most hát jöjj ide, átkozd meg azt érettem, talán megküzdhetek vele, és kiűzhetem őt. 12Isten azt mondta Bálámnak: Ne menj el velük, ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az. 13Fölkelt tehát Bálám reggel, és azt mondta Bálák vezető embereinek: Térjetek vissza országotokba, mert nem akarja az ÚR megengedni nekem, hogy elmenjek veletek. 14Móáb vezető emberei fölkeltek, visszamentek Bálákhoz, és azt mondták: Nem akart Bálám eljönni velünk. 15Akkor Bálák még több, náluk tekintélyesebb főembert küldött. 16Ezek megérkeztek Bálámhoz, és azt mondták neki: Ezt mondja Bálák, Cippór fia: „Kérlek, ne vonakodjál eljönni hozzám! 17Mert igen-igen megtisztellek téged, és bármit mondasz nekem, megteszem. Jöjj hát el, kérlek, és átkozd meg nekem e népet!” 18Bálám pedig így felelt Bálák szolgáinak: Ha Bálák az ő házát arannyal és ezüsttel tele adná is nekem, nem hághatom át az ÚRnak, az én Istenemnek szavát, hogy bármit is tegyek, akár kicsit, akár nagyot. 19Mégis, kérlek, maradjatok itt ti is ma éjjel, hadd tudjam meg, mit szól ismét az ÚR nekem. 20Isten eljött Bálámhoz éjjel, és azt mondta neki: Ha azért jöttek e férfiak, hogy elhívjanak téged, kelj fel, menj el velük. De csak azt tedd, amit majd mondok neked. 21Fölkelt tehát Bálám reggel, megnyergelte a szamarát, és elment Móáb főembereivel. 22De Isten megharagudott, hogy elment. Megállt az ÚR angyala az úton, hogy ellenkezzék vele. Ő pedig a szamarán ügetett, és két szolgája volt vele. 23Amikor meglátta a szamár az ÚR angyalát, amint az úton áll, kivont fegyverrel a kezében, letért a szamár az útról, és a mezőre ment. Bálám pedig ütni kezdte a szamarát, hogy visszatérítse az útra. 24Azután megállt az ÚR angyala a szőlő ösvényén, ahol mindkét oldalon fal van. 25Amint meglátta a szamár az ÚR angyalát, a falhoz szorult, és Bálám lábát is odaszorította a falhoz, aki ezért ismét megverte. 26Az ÚR angyala pedig ismét továbbment, és megállt egy szoros helyen, ahol nem térhettek sem jobbra, sem balra. 27Amint meglátta a szamár az ÚR angyalát, lefeküdt Bálám alatt. Erre megharagudott Bálám, és botjával megverte a szamarat. 28Ekkor megnyitotta az ÚR a szamár száját, és az azt mondta Bálámnak: Mit vétettem ellened, hogy háromszor is megvertél engem? 29Bálám pedig azt mondta a szamárnak: Mert megcsúfoltál engem! Bár volna fegyver a kezemben, most biztos megölnélek. 30Ekkor így szólt a szamár Bálámhoz: Hát nem a te szamarad vagyok-e, amelyen járni szoktál, amióta tied lettem, mind e mai napig? Hát szoktam-e veled így tenni? Ő így felelt: Nem. 31És megnyitotta az ÚR Bálám szemét, és látta az ÚR angyalát, amint az úton áll, és kivont fegyver van a kezében. Akkor meghajolt, és arcra borult. 32Az ÚR angyala pedig azt mondta neki: Miért verted meg a szamaradat immár háromszor? Íme, én jöttem ki, hogy ellenkezzem veled, mert veszedelmes ez az út énelőttem. 33Meglátott engem a szamár, és kitért előlem immár harmadjára. Ha nem tért volna ki előlem, most meg is öltelek volna, őt pedig életben hagytam volna. 34Bálám azt mondta az ÚR angyalának: Vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te állsz előttem az úton. Most azért, ha nem tetszik ez neked, visszatérek. 35Az ÚR angyala pedig azt mondta Bálámnak: Menj el e férfiakkal. De azt mondd, amit én mondok majd neked. Elment tehát Bálám Bálák fejedelmeivel. 36Amikor meghallotta Bálák, hogy jön Bálám, kiment elé Móáb egyik városába, amely az Arnón vidékén, a határ szélén van. 37Bálák azt mondta Bálámnak: Hát nem küldözgettem-e érted, hogy hívjanak téged? Miért nem jöttél hozzám? Hát talán nem tudlak megjutalmazni? 38Bálám pedig azt felelte Báláknak: Íme, eljöttem hozzád. De most szólhatok-e valamit magamtól? Ami mondanivalót Isten ad számba, azt mondom. 39És elment Bálám Bálákkal, és eljutottak Kirjat-Húcótba. 40Ott Bálák ökröket és juhokat vágatott, és elküldte Bálámnak és a főembereknek, akik vele voltak. 41Reggel pedig magához vette Bálák Bálámot, és fölvitte a Baal magas hegyére, hogy meglássa onnan a nép egy részét.