1 Amikor meghallotta a kánaáni Arád királya, aki dél felől lakott, hogy odaért Izráel az atárimi úton, megtámadta őket, és foglyokat ejtett közülük.

2 Ekkor fogadalmat tett Izráel az ÚRnak, és azt mondta: Ha egyszer kezembe adod e népet, mindenestül eltörlöm városait.

3 Az ÚR meghallgatta Izráel szavát, kezébe adta a kánaániakat, és el is törölte őket és városaikat. Ezért nevezte el azt a helyet Hormának.

4 Majd elindultak a Hór-hegytől a Vöröstengerhez vivő úton, hogy megkerüljék Edóm földjét. De a nép lelke megkeseredett útközben,

5 és így beszéltek Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok ki minket Egyiptomból? Hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincs kenyér, víz sincs, és e hitvány eledelt utálja a lelkünk.

6 Ezért az ÚR mérges kígyókat bocsátott a népre, és azok megmardosták őket, ezért sokan meghaltak Izráel népéből.

7 Akkor Mózeshez ment a nép, és azt mondták: Vétkeztünk, mert az ÚR ellen és teellened szóltunk. Imádkozzál az ÚRhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozott Mózes a népért.

8 Majd azt mondta az ÚR Mózesnek: Készíts kígyót, és tűzd föl egy póznára. Ha valaki megmaratik, és föltekint arra, életben marad.

9 Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. És az történt, hogy ha megmart valakit a kígyó, és az föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.

10 Azután elindultak Izráel fiai, és tábort ütöttek Óbótban.

11 Óbótból is elindultak, és tábort ütöttek Ijjé-Abárimban, abban a pusztában, amely Móáb előtt van kelet felől.

12 Onnan elindultak, és tábort ütöttek a Zered-patak völgyében.

13 Majd onnan is továbbindultak, és tábort ütöttek az emóriak határában, az Arnón túlsó partján, a pusztában. Mert az Arnón Móáb határa Móáb és az emóriak között.

14 Ezért van szó az ÚR hadainak könyvében Váhébról Szúfában és völgyekről az Arnónnál

15 és a völgyek lejtőiről, amelyek Ár városa felé kanyarodnak, és elérik Móáb határát.

16 Onnan Beérbe mentek. Ez az a kút, amelynél azt mondta az ÚR Mózesnek: Gyűjtsd össze a népet, és adok nekik vizet.

17 Akkor énekelte Izráel ezt az éneket: Buzogj föl, ó, kút! Énekeljetek!

18 Kút, amelyet fejedelmek ástak, a nép vezérei vájtak kormánypálcáikkal, vezérbotjaikkal. Majd a pusztából Mattánába mentek,

19 és Mattánából Nahaliélba, és Nahaliélból Bámótba.

20 Bámótból Gajba, abba a völgybe mentek, amely Móáb mezején van, a Piszgá csúcsánál, amely a sivatagra néz.

21 Ekkor Izráel követeket küldött Szíhónhoz, az emóriak királyához ezzel az üzenettel:

22 Hadd menjek át az országodon! Nem térünk le sem szántóföldre, sem szőlőbe, kútvizet sem iszunk. Az országúton megyünk, míg átvonulunk országodon.

23 De nem engedte meg Szíhón Izráelnek, hogy átvonuljon területén, sőt egybegyűjtötte minden népét, és kivonult Izráel ellen a pusztába, és Jahacba érve megütközött Izráellel.

24 De Izráel kardélre hányta őket, és elfoglalta földjét Arnóntól Jabbókig, az ammóni határig. Mert meg volt erősítve Ammón fiainak határa.

25 Elfoglalta Izráel mindazokat a városokat, és megtelepedett az emóriak vá ro sai ban, Hesbónban és a hozzá tartozó falvakban.

26 Mert Hesbón Szíhónnak, az emóriak királyának városa volt, aki hadat viselt Móáb előző királya ellen, és elvett minden földet az ő kezéből az Arnónig.

27 Ezért mondják a példabeszédben: Jöjjetek Hesbónba! Épüljön és erősödjék Szíhón városa!

28 Mert tűz csapott ki Hesbónból, láng Szíhón városából. Megemésztette Árt, Móáb városát, az Arnón menti magaslatok urait.

29 Jaj neked, Móáb! Elvesztél, Kemós népe! Fiai földönfutókká lettek, leányai pedig Szíhónnak, az emóri királynak a foglyaivá.

30 Lövöldöztünk rájuk, s elveszett minden Hesbóntól Díbónig, és elpusztítottuk Nófahig, egész Médebáig.

31 Letelepedett tehát Izráel az emóriak földjén.

32 Mózes kikémleltette Jazért, bevették városait, és kiűzte az ott levő emóriakat.

33 Majd megfordultak, és fölmentek a Básánba vivő úton. Kijött ellenük Óg, Básán királya, ő és egész népe, hogy megütközzenek Edreiben.

34 Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Ne félj tőle, mert kezedbe adtam őt, egész népét és földjét. Úgy cselekedjél vele, ahogy Szíhónnal, az emóriak királyával cselekedtél, aki Hesbónban lakott.

35 És úgy megverték őt, fiait és egész népét, hogy egy sem maradt belőlük, azután elfoglalták az országot.