1 Kórah pedig, Jichár fia, aki Lévi fiának, Kehátnak a fia volt, összefogott Dátánnal és Abirámmal, Eliáb fiaival meg Ónnal, Pelet fiával, aki Rúben fia volt,

2 és fölkeltek Mózes ellen Izráel fiai közül kétszázötven emberrel együtt, akik a gyülekezet vezetői voltak, tanácsbeli, jól ismert emberek.

3 Összegyűltek Mózes és Áron ellen, és azt mondták nekik: Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttük van az ÚR! Miért emelitek hát magatokat az ÚR gyülekezete fölé?

4 Mikor meghallotta ezt Mózes, arcra borult,

5 és így szólt Kórahhoz és egész csoportjához: Reggel megmutatja az ÚR, ki az övé, és ki a szent, és kit fogadott magához. Mert akit magának választott, azt magához fogadja.

6 Ezt cselekedjétek hát: Kórah és egész csoportja, vegyetek magatokhoz tömjénezőket,

7 tegyetek bele tüzet, rakjatok rá füstölőszert az ÚR előtt holnap, és az a férfiú lesz szent, akit kiválaszt az ÚR. Sokat tulajdonítotok magatoknak, Lévi fiai!

8 Majd azt mondta Mózes Kórahnak: Halljátok meg, kérlek, Lévi fiai!

9 Hát keveslitek, hogy titeket Izráel Istene különválasztott Izráel gyülekezetétől, hogy magához fogadjon titeket, hogy szolgáljatok az ÚR hajlékánál, hogy a gyülekezet szolgálatában álljatok?

10 És hogy magának fogadott téged és minden testvéredet, Lévi fiait is veled együtt? Most még a papságot is kívánjátok?

11 Bizony te és egész csoportod az ÚR ellen fogtatok össze. Mert ki az az Áron, hogy őellene zúgolódtok?

12 Azután Mózes hívatta Dátánt és Abirámot, Eliáb fiait. De ők így feleltek: Nem megyünk föl!

13 Nem elég, hogy fölhoztál minket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj minket e pusztában? Még hatalmaskodni is akarsz rajtunk?

14 Éppen nem tejjel és mézzel folyó földre hoztál minket, és nem adtál nekünk örökségül sem szántóföldet, sem szőlőt! Vagy ki akarod szúrni az emberek szemét? Nem megyünk föl!

15 Ekkor nagyon megharagudott Mózes, és azt mondta az ÚRnak: Ne tekints áldozatukra! Egy szamarat sem vettem el tőlük, és egyiküknek sem tettem rosszat.

16 Ezután azt mondta Mózes Kórahnak: Te és egész csoportod legyen holnap az ÚR színe előtt: te, ők és Áron.

17 Mindegyikőtök fogja a tömjénezőjét, tegyetek bele füstölőszert, és vigyétek az ÚR elé. Mindenki a maga tömjénezőjét, kétszázötven tömjénezőt. Te is, és Áron is, mindenki a maga tömjénezőjét.

18 Erre mindenki fogta a tömjénezőjét, és tüzet tettek bele, füstölőszert raktak rá, és megálltak a gyülekezet sátrának bejáratánál, Mózes és Áron is.

19 Kórah pedig összegyűjtötte ellenük az egész gyülekezetet a gyülekezet sátrának bejáratához. Ekkor megjelent az ÚR dicsősége az egész gyülekezetnek.

20 Ekkor így szólt az ÚR Mózeshez és Áronhoz:

21 Váljatok külön e gyülekezettől, hogy megemésszem őket egy szempillantás alatt.

22 Ők pedig arcra borultak, és azt mondták: Minden test lelkének Istene! Nem egy férfi vétkezett-e, és te az egész gyülekezetre haragszol?

23 Akkor így szólt az ÚR Mózeshez:

24 Így szólj a gyülekezethez: Menjetek el Kórah, Dátán és Abirám hajlékának környékéről!

25 Ekkor Mózes fölkelt, és odaindult Dátán és Abirám felé, és követték őt Izráel vénei is.

26 Majd így szólt a gyülekezethez: Távozzatok ezeknek az istentelen embereknek sátraitól, és semmijüket se érintsétek, hogy el ne vesszetek az ő bűneik miatt.

27 Ekkor elmentek Kórah, Dátán és Abirám hajléka mellől. Dátán és Abirám pedig kimentek, és megálltak sátraik bejáratánál feleségeikkel, fiaikkal és apró gyermekeikkel.

28 Ekkor azt mondta Mózes: Ebből tudjátok meg, hogy az ÚR küldött engem, hogy véghezvigyem mindezt a dolgot, és nem magamtól indultam:

29 ha úgy halnak meg ezek, ahogy minden más ember meghal, és ha minden más ember büntetése szerint bűnhődnek ezek, akkor nem az ÚR küldött engem.

30 Ha pedig az ÚR valami új dolgot cselekszik, és a föld megnyitja száját, és elnyeli őket és mindazt, ami az övék, és elevenen szállnak alá a Seolba, akkor megtudjátok, hogy ezek az emberek gyalázták az URat.

31 És az történt, hogy mihelyt befejezte ezt a beszédet, meghasadt alattuk a föld.

32 Megnyitotta a föld a száját, és elnyelte őket házuk népével együtt, Kórah minden emberét és minden jószágukat.

33 Ők és mindaz, ami az övék, elevenen szállt le a Seolba. Befedte őket a föld, és kivesztek a gyülekezetből.

34 Az izráeliek pedig, akik körülöttük voltak, mind elfutottak az ő kiáltásukra, mert azt mondták: Még minket is elnyel a föld!

35 És tűz jött ki az ÚRtól, és megemésztette azt a kétszázötven férfit, akik füstölőszerekkel áldoztak.

36 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

37 Mondd meg Eleázárnak, Áron pap fiának, hogy szedje ki a tömjénezőket a tűzből, a tüzet pedig hintsd széjjel, mert a tömjénezők meg vannak szentelve.

38 Azoknak a tömjénezőiből, akik a maguk lelke ellen vétkeztek, csináljatok vékonyra vert lapokat az oltár beborítására. Mivel az ÚR elé járultak velük, és meg vannak szentelve, legyenek jelül Izráel fiainak.

39 Fölszedte azért Eleázár pap a réztömjénezőket, amelyeket odavittek, akik megégtek, és vékonyra verette őket az oltár beborítására,

40 emlékeztetőül Izráel fiainak, hogy senki idegen, aki nem Áron magvából való, ne járuljon az ÚR elé füstölőszerrel füstölögtetni, hogy úgy ne járjon, mint Kórah és az ő csoportja, amint megmondta neki az ÚR Mózes által.

41 Másnap pedig felzúdult Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes és Áron ellen, és azt mondták: Ti öltétek meg az ÚR népét!

42 Mikor pedig egybegyűlt a sokaság Mózes és Áron ellen, akkor a gyülekezet sátra felé fordultak, és íme, betakarta azt a felhő, és megjelent az ÚR dicsősége.

43 Mózes és Áron azért odament a gyülekezet sátra elé.

44 Ekkor így szólt az ÚR Mózeshez:

45 Húzódjatok félre ettől a gyülekezettől, hogy megemésszem őket egy szempillantás alatt. De ők arcra borultak.

46 És Mózes azt mondta Áronnak: Fogd a tömjénezőt, tégy bele tüzet az oltárról, rakj rá füstölőszert, vidd hamar a gyülekezethez, és végezz engesztelést értük, mert föltámadt az ÚR nagy haragja, elkezdődött a csapás.

47 Áron azért vette a tömjénezőt, ahogy Mózes mondta, és a gyülekezet közé futott, mert már elkezdődött a csapás a nép között. Füstölőáldozatot tett, és engesztelést szerzett a népnek.

48 Megállt a halottak és az élők között, és megszűnt a csapás.

49 Akik meghaltak e csapás alatt, tizennégyezer-hétszázan voltak azokon kívül, akik Kórah dolgáért haltak meg.

50 Ezután visszatért Áron Mózeshez, a gyülekezet sátrának bejáratához, és megszűnt a csapás.