Mózes IV. könyve 12

1Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt a kúsi asszony miatt, akit feleségül vett. Mert Mózes kúsi asszonyt vett el. 2Azt mondták: Vajon csak Mózes által szólt az ÚR? Nem szólt-e általunk is? És az ÚR meghallotta. 3(Az az ember, Mózes pedig igen szelíd volt, minden embernél szelídebb a föld színén.) 4Az ÚR mindjárt azt mondta Mózesnek, Áronnak és Mirjámnak: Menjetek ki ti hárman a gyülekezet sátrához! Ki is mentek ők hárman. 5Akkor felhőoszlopban leszállt az ÚR, és megállt a sátor bejáratánál. Szólította Áront és Mirjámot, és mindketten kimentek. 6Azt mondta: Halljátok meg most a beszédemet! Ha valaki az ÚR prófétája közöttetek, annak megjelenek látásban, vagy álomban beszélek vele. 7De nem így van Mózessel, aki egész házam hűséges szolgája. 8Vele szemtől szembe beszélek, nyíltan, nem homályos beszédek által, és az ÚRnak alakját is megpillanthatja. Hogy mertetek hát szolgám, Mózes ellen szólni? 9És haragra gyúlt ellenük az ÚR, és elment. 10A felhő is eltávozott a sátorról, és íme, Mirjám poklos volt, fehér, mint a hó. Áron rátekintett Mirjámra, és látta, hogy poklos. 11Ekkor azt mondta Áron Mózesnek: Kérlek, uram, ne tulajdonítsd nekünk ezt a bűnt. Bolondul cselekedtünk és vétkeztünk! 12Kérlek, ne legyen olyan Mirjám, mint a halvaszületett, akinek teste már félig oszlásnak indul, amikor kijön anyja méhéből. 13Ezért így kiáltott Mózes az ÚRhoz: Istenem, kérlek, gyógyítsd meg őt! 14Az ÚR azonban azt mondta Mózesnek: Ha csak az apja köpte volna is arcon, nem kellene-e szégyenkeznie hetednapig? Zárják ki a táborból hét napig, és azután hívják vissza. 15Kizárták hát Mirjámot a táboron kívül hét napra. A nép nem indult tovább, míg vissza nem hívták Mirjámot. 16(13,1) Azután elindult a nép Hacérótból, és a Párán-pusztában ütött tábort.