1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez a Sínai-hegyen:

2 Mondd meg ezt Izráel fiainak: Mikor bementek arra a földre, amelyet nektek adok, legyen nyugalma a földnek az ÚR nyugalomnapja szerint.

3 Hat esztendőn át vesd be szántóföldedet, és hat esztendőn át metsszed szőlődet, és takarítsd be termését.

4 A hetedik esztendőben pedig szombati nyugalma legyen a földnek, az ÚRnak szombatja szerint. Szántóföldedet ne vesd be, és szőlődet meg ne metszd.

5 Ami tarló földeden magától kihajt, ne arasd le, és ami metszetlen szőlődön terem, ne szedd le, mert a nyugalom esztendeje lesz az a földnek.

6 De amit a föld az ő szombatján terem, táplálékul lesz nektek: neked, szolgádnak, szolgálólányodnak, béresednek és zsellérednek, akik nálad tartózkodnak.

7 Jószágaidnak és a vadaknak is, amelyek földeden vannak, táplálékul lesz annak minden termése.

8 Számlálj azután hét szombatesztendőt, azaz hétszer hét esztendőt, úgy, hogy a hét szombatesztendőnek az ideje negyvenkilenc év legyen.

9 Akkor fúvasd meg a riadókürtöt a hetedik hónapban. A hónap tizedikén, az engesztelés napján fúvasd meg a kürtöt az egész országban.

10 Szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek szabadulást az ország minden lakójának. Jubileumi év legyen ez nektek, és kapja vissza mindenki a birtokát, és térjen vissza mindenki a maga nemzetségéhez.

11 Jubileumi év ez, az ötvenedik esztendő. Ne vessetek, és le se arassátok, ami magától kihajtott a földön, és a metszetlen szőlőt se szüreteljétek le;

12 mert jubileumi év ez, tartsátok szentnek. A mezőről egyétek annak termését.

13 Az örömünneplésnek ebben az esztendejében mindenki jusson hozzá újból a birtokához.

14 Ha pedig elad valami eladnivalót felebarátjának, vagy vásárol valamit a felebarátjától, ne csalja meg egyik a másikat.

15 A jubileumi évet követő esztendők száma szerint vásárolj felebarátodtól, az pedig a termő esztendők száma szerint adjon el neked.

16 Az évek nagyobb számához képest nagyobb árat adj azért, amit veszel, az esztendők kisebb számához képest pedig kisebb árat adj azért, amit veszel, mert a termést az évek száma szerint adja el neked.

17 Ne csapjátok be egymást, hanem féld Istenedet. Mert én, az ÚR vagyok a ti Istenetek.

18 Ha teljesítitek rendelkezéseimet, megtartjátok végzéseimet és teljesítitek, biztonságban lakhattok azon a földön.

19 És megtermi a föld a gyümölcsét, hogy eleget ehessetek, és biztonságban lakhassatok rajta.

20 Ha pedig ezt mondjátok: Mit eszünk a hetedik esztendőben, ha nem vetünk, és termésünket nem takarítjuk be:

21 rátok árasztom majd áldásomat a hatodik esztendőben, hogy három esztendőre való termés teremjen.

22 És mikor a nyolcadik esztendőre vettek, akkor is a régi termésből esztek, egészen a kilencedik esztendeig. Mindaddig régi gabonát esztek, míg ennek termése be nem érik.

23 A földet pedig senki se adja el végleg, mert enyém a föld. Csak jövevények és zsellérek vagytok nálam.

24 Azért birtokotok egész területén engedjétek meg, hogy a föld visszaváltható legyen.

25 Ha felebarátod elszegényedik, és elad valamit a birtokából, akkor álljon elő a rokona, aki közel van hozzá, és váltsa meg magának, amit eladott az atyjafia.

26 Ha pedig nincs valakinek kiváltó rokona, de maga tesz szert annyira, hogy elég annak visszavásárlásához,

27 számlálja meg az eladása óta eltelt esztendőket, a fennmaradó értéket pedig térítse meg annak, akinek eladta, és újra legyen övé a birtoka.

28 Ha pedig nincsen módjában, hogy visszatérítse neki, akkor maradjon az eladott birtoka annál, aki megvette, egészen a jubileum évéig. A jubileum évében azonban szabaduljon föl, és legyen újra övé a birtoka.

29 Ha valaki lakóházat ad el egy fallal kerített városban, kiválthatja azt az eladás esztendejének elteltéig. Egy évig kiválthatja.

30 Ha pedig nem váltják vissza annak az esztendőnek teljes elteltéig, akkor a fallal kerített városban levő ház örökre azé és annak leszármazottaié marad, aki megvette. Nem szabadul föl a jubileum évében.

31 Az olyan falvak házait pedig, amelyek nincsenek körülkerítve, a mezei földekhez számítsátok. Legyenek visszaválthatók, és a jubileum évében szabaduljanak föl.

32 Ami pedig a léviták városait illeti, az ő birtokukban levő városok házai általuk mindenkor kiválthatók legyenek.

33 De amit nem vált is ki valaki a léviták közül, szabaduljon föl a jubileum évében: az eladott ház a birtokukban levő városokban. Mert a léviták városainak házai a tulajdon birtokuk Izráel fiai között.

34 De a városaikhoz tartozó szántóföldeket nem adhatják el, mert örökös birtokuk az.

35 Ha felebarátod elszegényedik, és keze erőtlenné lesz melletted, segítsd meg őt, akár jövevény, akár zsellér, hogy megélhessen melletted.

36 Ne végy tőle kamatot vagy uzsorát, hanem féld Istenedet, hogy megélhessen melletted atyádfia.

37 A pénzedet ne add neki kamatra, és eleséget se adj neki uzsorára.

38 Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy nektek adjam Kánaán földjét, és Istenetek legyek.

39 Ha pedig atyádfia elszegényedik melletted, és eladja magát neked, ne tartsd úgy, mint rabszolgát.

40 Mint béres, mint zsellér legyen nálad. A jubileum évéig szolgáljon nálad.

41 Azután menjen el tőled gyermekeivel együtt, és térjen vissza a nemzetségéhez, és térjen vissza atyái örökségébe.

42 Mert az én szolgáim ők, akiket kihoztam Egyiptom földjéről. Nem adhatók el mint rabszolgák.

43 Ne uralkodjál rajta kegyetlenül, hanem féld Istenedet.

44 Valamennyi szolgád és szolgálóleányod a körülöttetek levő népek közül való legyen. Közülük vásárolj szolgát és szolgálóleányt.

45 A zsellérek gyermekei közül is, akik nálatok tartózkodnak, szintúgy vásárolhattok, valamint azoknak a nemzetségéből, akik veletek vannak, akik a földeteken születtek, és legyenek ők a ti tulajdonotok.

46 Örökségül hagyhatjátok magatok után fiaitoknak, hogy örököljék őket, örökké dolgoztathattok velük. De atyátokfiain, az Izráel fiain, egyik a másikon ne uralkodjék kegyetlenül.

47 Ha a jövevény vagy zsellér vagyonra tesz szert melletted, atyádfia pedig elszegényedik mellette, és eladja magát a melletted levő jövevénynek, zsellérnek vagy egy jövevény nemzetségéből származónak,

48 mindamellett is, hogy eladta magát, megváltható legyen. Atyjafiai közül bárki megválthassa őt.

49 Vagy nagybátyja vagy nagybátyjának fia váltsa meg vagy az ő nemzetségéből való vérrokona, vagy ha módja van rá, maga váltsa meg magát.

50 Számoljon el azzal, aki megvette őt, attól az esztendőtől kezdve, amelyen eladta magát neki, a jubileum esztendejéig; és az eladásának az ára az esztendők száma szerint legyen, mintha napszámosként lenne nála.

51 Ha még sok esztendő van hátra, ahhoz képest térítse meg neki a váltságdíjat a vételárból.

52 Ha pedig kevés esztendő van hátra a jubileum évéig, akkor is számoljon el vele, és az évek számának megfelelően fizesse vissza a váltságdíját.

53 Mint esztendőről esztendőre fogadott béres legyen nála. Ne uralkodjék kegyetlenül rajta szemed láttára.

54 Ha pedig ilyen módon nem lett megváltva, a jubileum évében szabaduljon föl gyermekeivel együtt.

55 Mert az én szolgáim Izráel fiai, az én szolgáim ők, akiket kihoztam Egyiptom földjéről. Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek.