Mózes III. könyve 22

1Azután így szólt az ÚR Mózeshez: 2Mondd meg Áronnak és fiainak, hogy tisztelettel bánjanak Izráel fiainak szent adományaival, amelyeket nekem szentelnek, hogy meg ne gyalázzák szent nevemet. Én vagyok az ÚR. 3Mondd meg nekik: Ha valaki utódaitokból, a ti összes magzatotok közül a szent dolgokhoz közelít, amelyeket Izráel fiai szentelnek az ÚRnak, amikor éppen tisztátalan, az ilyen ember irtassék ki előlem. Én vagyok az ÚR. 4Ha valaki Áron fiai közül leprás vagy magfolyós, a szent dolgokból ne egyék, míg meg nem tisztul. Aki pedig egy tetem által tisztátalanná lett dolgot érint, vagy valakit, akinek magömlése van, 5vagy ha valaki egy férget érint, s ezáltal tisztátalanná lesz, vagy embert, akitől tisztátalanná lesz annak valamilyen tisztátalansága miatt, 6az ilyen ember, aki effélét érint, tisztátalan legyen estig, és a szent dolgokból ne egyék, csak ha megmosta a testét vízzel. 7De amikor lemegy a nap, tiszta lesz, és azután ehet a szent dolgokból, mert az ő eledele az. 8Elhullott vagy széttépett állatot ne egyék, hogy tisztátalanná ne legyen általa. Én vagyok az ÚR. 9A rendelkezésemet pedig tartsák meg, hogy bűnbe ne essenek miatta, és meg ne haljanak amiatt, hogy meggyalázzák azokat. Én vagyok az ÚR, az ő megszentelőjük. 10Senki idegen nem ehet szent ételt, a pap zsellére és bérese sem ehet szent ételt. 11De ha megvásárol valakit a pap a maga pénzén, az ehet belőle, és a házánál született szolgák szintén. Ezek ehetnek eledeléből. 12De a pap leánya, ha idegennek lesz a felesége, nem ehet a szent áldozatból. 13De ha a pap leánya özveggyé lesz, vagy elválik, de magzata nincs, és visszatér apja házához, mint leánykorában, akkor ehet apja eledeléből. De idegen nem ehet belőle. 14Ha pedig tévedésből eszik valaki szentelt ételt, tegye ahhoz annak ötödrészét, így adja meg a papnak. 15És be ne szennyezzék Izráel fiainak szent dolgait, amelyeket az ÚRnak áldoznak, 16hogy vétkes hamissággal ne terheljék magukat, ha esznek az ő szent dolgaiból. Mert én vagyok az ÚR, az ő megszentelőjük. 17Azután így szólt az ÚR Mózeshez: 18Mondd meg Áronnak és fiainak és Izráel minden fiának: ha valaki Izráel házából és az Izráelben levő jövevények közül fölviszi az áldozatát akár fogadalomból, akár szabad akaratból: amit fölvisznek az ÚRnak egészen elégő áldozatul, 19hogy kedvesen fogadtassék: ép és hím legyen, akár marha, akár bárány, akár kecske az. 20Amiben pedig fogyatkozás van, abból semmit se áldozzatok, mert az nem lesz kedves neki tőletek. 21Ha valaki hálaáldozattal áldozik az ÚRnak, vagy fogadalmának teljesítésére, vagy szabad akaratból, s akár marhaféléből, akár juhféléből, ép legyen, hogy kedves legyen. Semmi fogyatkozás ne legyen abban. 22Vakot vagy rokkantat vagy csonkát vagy fekélyest vagy viszketegest vagy varast ne áldozzatok az ÚRnak, és tűzáldozatul ne tegyetek ezekből az oltárra az ÚRnak! 23Hosszú vagy kurta tagú ökröt vagy bárányt szabad akaratból való áldozatul vihetsz ugyan, de fogadalmi áldozatul nem lesz kedves. 24Szétnyomott, összezúzott, megszakadt vagy kimetszett heréjűt se áldozzatok az ÚRnak. Se a ti földeteken ne cselekedjétek ezt, 25se idegen ember kezéből ne áldozzatok semmi ilyenből a ti Istenetek eledeléül. Mivel romlás van bennük, fogyatkozás van bennük: nem fogadtatnak kedvesen érettetek. 26Azután így szólt az ÚR Mózeshez: 27Borjú, bárány és kecske, ha megellett, az anyja alatt legyen hét napig. A nyolcadik naptól fogva és azon túl kedves lesz az tűzáldozatul az ÚRnak. 28De tehenet és juhot kicsinyével együtt ne öljetek meg ugyanazon a napon. 29Ha hálaáldozattal áldoztok az ÚRnak, úgy áldozzatok, hogy kedvesen fogadtassatok. 30Azon a napon egyétek meg, ne hagyjatok belőle reggelig. Én vagyok az ÚR. 31Tartsátok meg parancsolataimat, és cselekedjetek azok szerint. Én vagyok az ÚR. 32Ne fertőztessétek meg szent nevemet, hogy megszenteltessem Izráel fiai között. Én vagyok az ÚR, a ti megszentelőtök, 33aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek. Én vagyok az ÚR.