Mózes III. könyve 19

1Azután így szólt az ÚR Mózeshez: 2Ezt mondd Izráel fiai egész gyülekezetének: „Szentek legyetek, mert én az ÚR, a ti Istenetek szent vagyok. 3Anyját és apját minden ember tisztelje, és szombatjaimat tartsátok meg. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek. 4Ne hajoljatok a bálványokhoz, és ne csináljatok magatoknak öntött istenszobrokat. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek. 5Ha hálaadó áldozatot áldoztok az ÚRnak, úgy áldozzátok, hogy ő kedvesen fogadja. 6Áldozásotok napján és a következő napon egyétek meg azt. Ami pedig harmadnapra megmarad, égessétek meg tűzben. 7Ha pedig valaki mégis eszik belőle a harmadik napon, romlottat eszik, nem lehet az kedves. 8Aki abból eszik, az viselje álnokságának terhét, mivelhogy megfertőztette az ÚR szentségét. Az ilyen embert ki kell irtani népe közül. 9Mikor földetek termését learatjátok, ne arassátok le egészen a mező szélét, és az elhullott gabonafejeket ne szedjétek föl. 10Szőlődet se böngészd át, és szőlőd elhullott szemeit se szedd föl. A szegénynek és a jövevénynek hagyd meg azokat. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek. 11Ne lopjatok, ne is hazudjatok, és senki meg ne csalja felebarátját. 12Ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert megfertőztetitek Istenetek nevét. Én vagyok az ÚR. 13Felebarátodat ne zsarold, és ne rabold ki. A napszámos bére ne maradjon nálad reggelig. 14Süketet ne szidalmazz, és vak elé ne vess gáncsot, hanem féld Istenedet. Én vagyok az ÚR. 15Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben. Ne nézd a szegény személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld. Igazságosan ítélj felebarátodnak. 16Ne terjessz rágalmakat néped között. Ne támadj felebarátod életére. Én vagyok az ÚR. 17Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben. Fedd meg felebarátodat nyíltan, hogy ne viseld bűnének a terhét. 18Ne légy bosszúálló, és haragot ne tarts a népedhez tartozókkal szemben, hanem szeresd felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az ÚR. 19Rendeléseimet tartsátok meg. Állatodat más fajtával ne párosítsd. Szántóföldedbe ne vess kétféle magot. Ne legyen rajtad kétféle szövetű ruha. 20Ha valaki olyan asszonnyal hál együtt, aki egy másik ember hatalma alatt levő rabnő, akit nem váltottak ki, és szabadon sem bocsátották, mindkettőt büntetés érje, de meg ne ölessenek, mert nem volt szabad az asszony. 21A férfi pedig vigye el a vétkéért való áldozatát az ÚRnak a gyülekezet sátrának bejáratához. Egy kost, vétekért való áldozatul. 22És a pap szerezzen neki engesztelést a vétekért való áldozat kosával az ÚR előtt az elkövetett bűnéért, és megbocsáttatik neki a bűne, amelyet elkövetett. 23Mikor pedig bementek arra a földre, és ott mindenféle gyümölcstermő fát ültettek, annak a gyümölcsét körülmetéletlennek tartsátok. Három esztendeig legyen az nektek körülmetéletlen, ne egyétek meg. 24A negyedik esztendőben pedig minden gyümölcse szent legyen, hálaáldozatul az ÚRnak. 25Csak az ötödik esztendőben egyétek meg a gyümölcsét, a termését pedig magatoknak gyűjtsétek be. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek. 26Ne egyetek semmi véreset, ne varázsoljatok, és ne jövendölgessetek. 27Hajatokat ne nyírjátok kerekdedre, szakállad végét ne csúfítsd el. 28Testeteket a holt emberért ne hasogassátok meg, se égetéssel magatokat meg ne bélyegezzétek. Én vagyok az ÚR. 29Lányodat meg ne becstelenítsd, paráznaságra adva őt, hogy paráznává ne legyen a föld, és be ne teljék a föld fajtalankodással! 30Szombatjaimat tartsátok meg! Szent helyemet tiszteljétek! Én vagyok az ÚR. 31Ne forduljatok halottidézőkhöz, és a jósoktól ne tudakozódjatok, mert ezzel megfertőztetitek magatokat. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek. 32Az ősz ember előtt kelj föl, az idős embert becsüld meg, és féld Istenedet. Én vagyok az ÚR. 33Ha jövevény tartózkodik nálatok, a ti földeteken, ne nyomorgassátok őt. 34Olyan legyen nektek a jövevény, aki nálatok tartózkodik, mintha közületek való bennszülött volna, és szeressétek őt, mint magatokat, mert jövevények voltatok Egyiptom földjén. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek. 35Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben, a hosszmértékben, a súlymértékben és az űrmértékben. 36Igaz mérték, igaz font, igaz efa és igaz hín legyen közöttetek. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről. 37Tartsátok meg azért minden rendelésemet és minden végzésemet, és cselekedjetek azok szerint. Én vagyok az ÚR.”