Mózes II. könyve 5

1Azután elment Mózes és Áron, és azt mondták a fáraónak: Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: „Bocsásd el népemet, hogy ünnepet szenteljenek nekem a pusztában.” 2A fáraó azt felelte: Kicsoda az az ÚR, hogy hallgassak a szavára, és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az URat, és nem is bocsátom el Izráelt. 3Ők pedig azt mondták erre: A héberek Istene megjelent nekünk. Hadd menjünk hát háromnapi útra a pusztába, hogy áldozhassunk az ÚRnak, a mi Istenünknek, hogy meg ne verjen minket döghalállal vagy fegyverrel. 4Egyiptom királya erre így felelt nekik: Mózes és Áron! Miért vonjátok el a népet a munkájától? Menjetek a dolgotokra! 5Azt is mondta a fáraó: Íme, a föld népe most sok, és ti elhagyatjátok velük a munkájukat! 6Még aznap megparancsolta a fáraó a nép hajcsárainak és felügyelőinek: 7Ne adjatok többé szalmát a népnek a vályogvetéshez, mint ezelőtt! Hadd menjenek el ők maguk, és szedjenek maguknak szalmát. 8De a korábban kirótt téglaszámot vessétek ki rájuk, ne engedjetek belőle, mert restek ők, és azért kiáltoznak így: Menjünk el, áldozzunk a mi Istenünknek! 9Meg kell nehezíteni ezeknek az embereknek a feladatát, hogy az lefoglalja őket, és ne hajoljanak hazug beszédekre. 10Kimentek tehát a nép hajcsárai és felügyelői, és közölték a néppel: Azt mondja a fáraó: Nem adok nektek szalmát! 11Menjetek, szedjetek magatoknak onnan, ahol találtok. De semmit nem engedünk el a munkátokból. 12Ekkor elszéledt a nép egész Egyiptomban, hogy tarlót tépjenek szalmának. 13A hajcsárok pedig szorították őket, és azt mondták: Végezzétek el a munkátokat, mindennap a kiszabott munkát úgy, mint akkor, amikor még volt szalma. 14És verték az Izráel fiai közül való felügyelőket, akiket a fáraó hajcsárai rendeltek föléjük, és azt mondogatták: Miért nem végeztétek el a rátok kiszabott mennyiséget sem tegnap, sem ma úgy, mint azelőtt? 15Akkor elmentek az Izráel fiai közül való felügyelők, és így kiáltottak a fáraóhoz: Miért cselekszel így szolgáiddal? 16Szalmát nem adnak szolgáidnak, és azt mondják nekünk: Csináljatok téglát! És íme, szolgáidat verik, s ezzel néped ellen vétkezel. 17Ő pedig azt válaszolta: Lusták vagytok, restek, azért mondjátok: menjünk el, és áldozzunk az ÚRnak! 18Most pedig menjetek, dolgozzatok, szalmát ugyan nem adnak nektek, de a rátok kirótt téglaszámot be kell adnotok. 19Akkor látták Izráel fiainak a felügyelői, hogy bajban vannak, mert azt kell mondaniuk: a tégla számát lejjebb ne szállítsátok, mindennap legyen kész az aznapi munka. 20Amikor kijöttek a fáraótól, szembetalálkoztak Mózessel és Áronnal. 21Azt mondták nekik: Nézzen rátok az ÚR, és ítéljen meg titeket, akik rossz hírbe kevertetek minket a fáraó előtt és a szolgái előtt, mert fegyvert adtatok a kezükbe, hogy megöljenek minket. 22Ekkor Mózes visszament az ÚRhoz, és azt mondta: Uram, miért engedsz rosszul bánni ezzel a néppel? Miért küldtél engem ide? 23Mert attól fogva, hogy bementem a fáraóhoz, hogy a te nevedben szóljak, rosszabbul bánik e néppel. Te pedig nem szabadítottad meg a népedet.