Mózes II. könyve 34

1Ezután azt mondta az ÚR Mózesnek: Vágj két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, hogy fölírjam rájuk azokat a szavakat, amelyek az előző táblákon voltak, amelyeket széttörtél. 2Légy készen reggelre, és jöjj föl reggel a Sínai-hegyre, és állj elém ott a hegy tetején. 3De senki se jöjjön föl veled, és senki ne mutatkozzék az egész hegyen! Juhok és marhák se legeljenek a hegy környékén. 4Vágott tehát Mózes két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, fölkelt reggel, fölment a Sínai-hegyre, amint az ÚR parancsolta neki, és a kezébe vette a két kőtáblát. 5Az ÚR pedig leszállt a felhőben, odaállt mellé, és ő nevén szólította az URat. 6Az ÚR pedig elvonult előtte, és így kiáltott: Az ÚR, az ÚR, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy az irgalmassága és igazsága. 7Irgalmas marad ezerízig, megbocsát hamisságot, vétket és bűnt. De nem hagyja a bűnt büntetlenül, meglátogatja az atyák vétkéért a fiakat és unokáikat harmad- és negyedízig. 8Ekkor Mózes nagy sietséggel földre borult, és lehajtotta fejét. 9És azt mondta: Uram, ha megnyertem jóindulatodat, kérlek, járj közöttünk, Uram! Mert keménnyakú nép ez! Bocsásd meg vétkeinket és gonoszságunkat, és fogadj minket örökségeddé! 10Az ÚR pedig azt mondta: Íme, szövetséget kötök. Egész néped előtt csodákat teszek, amilyenek nem voltak az egész földön egyetlen nép között sem, és meglátja az egész nép, amely között vagy, az ÚR cselekedeteit. Mert csodálatos az, amit veled cselekszem. 11Jegyezd meg magadnak, amit ma parancsolok neked. Íme, kiűzöm előled az emóriakat, kánaániakat, hettitákat, perizzieket és jebúsziakat. 12Vigyázz magadra, nehogy szövetséget köss annak a földnek lakosaival, amelyre bemész, mert csapdává válnak számodra. 13Hanem rontsátok le oltáraikat, törjétek össze bálványaikat, és vágjátok ki szent fáikat. 14Mert nem szabad imádnod más istent! Mert az ÚR, akinek a neve „féltőn szerető”, valóban féltőn szerető Isten. 15Semmiképpen se köss szövetséget annak a földnek lakosaival, hogy amikor isteneiket követve paráználkodnak, és áldoznak isteneiknek, és meghívnak téged, ne egyél áldozatukból. 16Feleséget se végy fiaidnak az ő leányaik közül, hogy mikor azok isteneiket követve paráználkodnak, fiaidat ne vigyék paráználkodásra az ő isteneiket követve. 17Ne csinálj magadnak öntött istenszobrokat! 18A kovásztalan kenyér ünnepét tartsd meg! Hét napig egyél kovásztalan kenyeret az Ábíb hónap idején, amint megparancsoltam neked. Mert Ábíb hónapban jöttél ki Egyiptomból. 19Mindaz, ami anyja méhét megnyitja, az enyém legyen, és minden hím jószágod is, amely tehenednek vagy juhodnak első ellése. 20De a szamár első csikóját juhon váltsd meg. Ha pedig nem váltod meg, szegd nyakát. Fiaid közül minden elsőszülöttet válts meg, és ne jöjjön elém senki üres kézzel. 21Hat napon át munkálkodjál, a hetedik napon pedig pihenj. Még szántás és aratás idején is pihenj. 22A hetek ünnepét is tartsd meg a búza első termésének aratásakor meg a betakarítás ünnepét is az év végén. 23Évenként háromszor minden férfi jelenjen meg az Úrnak, Izráel URának és Istenének színe előtt. 24Mert népeket űzök ki előled, és kiszélesítem határodat, és senki sem kívánja meg földedet, amikor évenként háromszor fölmész, hogy a te URad, Istened előtt megjelenj. 25Áldozatom vérét ne ontsd ki a kovász mellett, és ne maradjon reggelre a páskaünnep áldozatából! 26Földed zsengéjéből az elsőt vidd föl az ÚRnak, a te Istenednek házába! Ne főzz gödölyét az anyjának tejében! 27Ezután azt mondta az ÚR Mózesnek: Írd föl ezeket az igéket, mert e szavaknak megfelelően kötöttem szövetséget veled és Izráellel. 28És Mózes ott volt az ÚRral negyven nap és negyven éjjel. Kenyeret sem evett, vizet sem ivott. És fölírta a táblákra a szövetség szavait, a tíz parancsot. 29Amikor Mózes a Sínai-hegyről lejött, kezében volt a bizonyság két táblája. Mikor a hegyről leereszkedett Mózes, nem tudta, hogy arcbőre sugárzik, mivel Istennel beszélt. 30És amint Áron és Izráel minden fia meglátta, hogy arcbőre sugárzik, féltek közeledni hozzá. 31Mózes pedig megszólította őket, és Áron és a gyülekezet vezetői mind odamentek hozzá, és Mózes beszélt velük. 32Azután Izráel fiai is mind odamentek hozzá, és megparancsolta nekik mindazt, amit az ÚR meghagyott neki a Sínai-hegyen. 33Amikor Mózes befejezte a hozzájuk intézett beszédét, leplet tett az arcára. 34És valahányszor az ÚR elé ment, hogy vele beszéljen, levette a leplet, amíg ki nem jött. Kijőve pedig elmondta Izráel fiainak, amit parancsként kapott. 35És Izráel fiai látták Mózes arcát, hogy sugárzik az arcbőre. Ekkor a leplet ismét arcára borította addig, amíg be nem ment, hogy Istennel beszéljen.