Mózes II. könyve 32

1Amikor látta a nép, hogy Mózes késik lejönni a hegyről, egybegyűlt Áron ellen, és azt mondta neki: Jöjj, csinálj nekünk isteneket, akik előttünk járjanak, mert nem tudjuk, mi történt Mózessel, azzal a férfival, aki Egyiptom földjéről kihozott minket. 2Áron azt mondta nekik: Szedjétek ki az aranyfüggőket, amelyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülében vannak, és hozzátok hozzám. 3Erre az egész nép kiszedte az aranyfüggőket a füléből, és elvitték Áronhoz. 4Ő átvette a kezükből, vésővel mintát készített, és öntött borjút csinált belőle. Ekkor azt mondták: Ez a te istened, Izráel, aki kihozott téged Egyiptom földjéről. 5Amikor Áron ezt látta, oltárt épített előtte, és így kiáltott: Holnap az ÚR ünnepe lesz! 6Másnap korán reggel fölkeltek, és égőáldozatot és békeáldozatot mutattak be. Azután leült a nép enni és inni, és fölkeltek játszani. 7Az ÚR pedig így szólt Mózeshez: Indulj, menj le, mert megromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről! 8Hamar letértek az útról, amelyet parancsoltam nekik. Borjúképet öntöttek maguknak, azt tisztelik, annak áldoznak, és azt mondják: ez a te istened, Izráel, aki kihozott téged Egyiptom földjéről. 9Majd azt mondta az ÚR Mózesnek: Látom ezt a népet, bizony keménnyakú nép. 10Azért hagyj békét nekem, hadd gerjedjen föl a haragom ellenük, és hadd töröljem el őket! Téged azonban nagy néppé teszlek. 11De Mózes így esedezett Istenéhez, az ÚRhoz: Miért gerjedne föl, URam, a te haragod a néped ellen, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál ki Egyiptom földjéről? 12Miért mondanák azt az egyiptomiak: „Vesztükre vitte ki őket, hogy elveszítse a hegyek között, és eltörölje őket a föld színéről”? Múljék el haragod tüze, és vond vissza bosszúdat néped ellen! 13Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izráelről, szolgáidról, akiknek megesküdtél önmagadra e szavakkal: Úgy megsokasítom utódaitokat, mint az ég csillagait és azt az egész földet, amelyről szóltam, utódaitoknak adom, és örökségük lesz az örökre. 14Erre megállította az ÚR azt a veszedelmet, amelyet a népére akart bocsátani. 15Azután Mózes megfordult, és elindult a hegyről, kezében a bizonyság két táblájával. Mindkét oldalán teleírt táblák voltak, elöl is, hátul is tele voltak írva. 16A táblákat Isten keze készítette, a táblákra vésett írás is Isten írása volt. 17Józsué pedig hallva a nép rivalgását, azt mondta Mózesnek: Harci kiáltás van a táborban. 18Ő pedig így felelt: Nem diadalmasok, sem legyőzöttek kiáltása ez, éneklés hangját hallom. 19És amikor közeledett a táborhoz, látta a borjút és a táncolást, és fölgerjedt Mózes haragja, elhajította kezéből a táblákat, és összetörte a hegy alatt. 20Azután fogta a borjút, amelyet csináltak, tűzben megégette, apróra törte, amíg porrá lett, és vízbe szórva megitatta Izráel fiaival. 21Majd azt mondta Áronnak: Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy bűnbe keverted? 22Áron így felelt: Ne gerjedjen föl uram haragja! Ismered e népet, hogy gonosz. 23Azt mondták nekem: Készíts nekünk isteneket, hogy előttünk járjanak, mert nem tudjuk, hogy mi lett Mózessel, azzal a férfival, aki kihozott minket Egyiptom földjéről. 24Én azt feleltem: Kinek van aranya? Szedjétek le. Erre nekem adták, én pedig a tűzbe vetettem, és ez a borjú lett belőle. 25Amikor látta Mózes, hogy a nép megvadult, mert Áron megvadította őket ellenségeik csúfjára, 26megállt a tábor kapujában, és azt mondta: Aki az ÚRé, jöjjön ide hozzám! És hozzá gyűlt Lévi valamennyi fia. 27Ezt mondta nekik: Azt mondja az ÚR, Izráel Istene: Kössön mindegyikőtök kardot az oldalára, menjetek át a táboron és jöjjetek vissza, egyik kaputól a másik kapuig, és ki-ki ölje meg a testvérét, barátját és rokonát! 28Lévi fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedtek, és azon a napon a népből mintegy háromezer férfi hullott el. 29Ezután azt mondta Mózes: Ma az ÚRnak szenteltétek kezeteket, ki-ki fiával és testvérével szemben, hogy áldása szálljon ma rátok. 30Mózes másnap azt mondta a népnek: Nagy bűnt követtetek el, most azért fölmegyek az ÚRhoz, talán kegyelmet nyerhetek bűneitekre. 31Visszatért tehát Mózes az ÚRhoz, és azt mondta: Ó, jaj, ez a nép nagy bűnt követett el! Aranyból csinált magának isteneket. 32De most bocsásd meg bűnüket! Ha pedig nem, törölj ki engem a könyvedből, amelyet írtál. 33Az ÚR így felelt Mózesnek: Aki vétkezett ellenem, azt törlöm ki a könyvemből. 34Most azért menj, vezesd a népet, ahova mondtam neked, íme, az én angyalom előtted megy. De látogatásom napján ezt a bűnüket is számon kérem. 35Az ÚR tehát megverte a népet azért, amit az Áron által készített borjúval cselekedtek.