Mózes II. könyve 31

1Azután így szólt az ÚR Mózeshez: 2Íme, név szerint elhívtam Becalélt, Húr fiának, Úrínak fiát a Júda nemzetségéből. 3Betöltöttem Isten lelkével, bölcsességgel, értelemmel és tudással minden munkára, 4hogy mindent el tudjon tervezni, amit aranyból, ezüstből és rézből kell csinálni, 5és tudjon foglalatba való köveket vésni, fát faragni és mindenféle munkát végezni. 6Íme, mellé adtam Oholíábot is, Ahiszámák fiát a Dán nemzetségéből. Értelmet adtam minden hozzáértő ember szívébe, hogy elkészítsék mindazt, amit parancsoltam neked: 7a gyülekezet sátrát, a bizonyság ládáját, a fölé való fedelet és a sátor minden edényét. 8Az asztalt és edényeit, a tiszta mécsestartót és minden hozzávalót és a füstölőoltárt. 9Az egészen elégő áldozat oltárát és minden edényét, a mosdómedencét és állványát. 10A szolgálathoz való ruhákat, Áron pap szent öltözetét és fiai papi öltözetét. 11A kenet olaját és a jó illatú füstölőszert a szentséghez. Mindent úgy csináljanak, ahogy megparancsoltam neked! 12Azután így szólt az ÚR Mózeshez: 13Ezt mondd Izráel fiainak: A szombatjaimat bizony tartsátok meg, mert jel az köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, aki megszentellek titeket. 14Tartsátok meg tehát a szombatot, mert szent az nektek. Aki megrontja, halállal lakoljon. Aki munkát végez azon a napon, annak lelke irtassék ki népe közül. 15Hat napig dolgozzanak, a hetedik nap pedig a nyugalom szombatja, az ÚRnak szentelt nap. Aki szombatnapon dolgozik, meg kell halnia. 16Tartsák meg tehát Izráel fiai a szombatot, szenteljék meg a szombatot nemzedékről nemzedékre, örök szövetségül. 17Köztem és Izráel fiai között örök jel legyen ez. Mert hat napon át teremtette az ÚR a mennyet és a földet, a hetedik napon pedig megpihent és megnyugodott. 18Mikor pedig Isten elvégezte a vele való beszédét a Sínai-hegyen, átadta Mózesnek a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat.