Mózes II. könyve 3

1Mózes pedig apósának, Jetrónak, Midján papjának juhait őrizte. Egyszer a juhokat a pusztán túl terelte, és az Isten hegyéhez, a Hórebhez jutott. 2Ott megjelent neki az ÚR angyala tűz lángjában, egy csipkebokor közepében. Látta, hogy íme, a csipkebokor ég, de a tűz nem emészti meg. 3Azt mondta Mózes: Odamegyek, hogy lássam ezt a nagy csodát, hogy miért nem ég el a csipkebokor. 4Látta az ÚR, hogy odament megnézni, és szólította őt Isten a csipkebokor közepéből: Mózes! Mózes! Ő így felelt: Itt vagyok. 5Azt mondta neki Isten: Ne jöjj közel, oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, amelyen állsz! 6Majd azt mondta: Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Mózes pedig elrejtette arcát, mert félt Istenre tekinteni. 7Az ÚR pedig azt mondta: Bizony, láttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam a sanyargatóik miatt való kiáltását, sőt ismerem szenvedéseit. 8Le is szállok, hogy megszabadítsam az egyiptomiak kezéből, és felvigyem őt arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre, a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és jebúszi nép helyére. 9És most, íme, feljutott hozzám Izráel fiainak kiáltása, és láttam is a nyomorgatást, amellyel sanyargatják őket az egyiptomiak. 10Most azért menj! Elküldelek a fáraóhoz, és hozd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból. 11Mózes azonban így szólt Istenhez: Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a fáraóhoz, és kihozzam Izráel fiait Egyiptomból? 12Ő így felelt: Én veled leszek! Ez lesz a jele, hogy én küldtelek: amikor kihozod a népet Egyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni Istennek. 13Mózes azt mondta Istennek: Íme, én elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: „Atyáitok Istene küldött engem hozzátok.” És ha kérdezik tőlem: mi az ő neve, mit feleljek nekik? 14Isten azt mondta Mózesnek: VAGYOK, AKI VAGYOK. És mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem hozzátok. 15Majd ezt is mondta Isten Mózesnek: Így szólj Izráel fiaihoz: „Az ÚR, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökké, és ez az én emlékezetem nemzedékről nemzedékre.” 16Menj el, gyűjtsd össze Izráel véneit, és mondd ezt nekik: Az ÚR, atyáitok Istene, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene megjelent nekem, és azt mondta: „Megemlékeztem rólatok és arról, amit elkövettek rajtatok Egyiptomban. 17Megmondtam, hogy kiviszlek titeket az egyiptomi nyomorúságból a kánaániak, hettiták, emóriak, perizziek, hivviek és jebúsziak földjére, a tejjel és mézzel folyó földre.” 18És ha hallgatnak a szavadra, akkor menj be te Izráel véneivel Egyiptom királyához, és így szóljatok neki: Az ÚR, a héberek Istene megjelent nekünk. Most azért hadd menjünk háromnapi útra a pusztába, hogy áldozzunk az ÚRnak, a mi Istenünknek. 19Én pedig tudom, hogy az egyiptomi király nem engedi meg nektek, hogy elmenjetek, csak az erőszaknak enged. 20Ezért kinyújtom kezemet, és megverem Egyiptomot mindenféle csodámmal, melyeket véghezviszek benne. Így majd elbocsát titeket. 21És kedvessé teszem e népet az egyiptomiak előtt, úgyhogy amikor kimentek, nem mentek üres kézzel. 22Minden asszony kérjen a szomszédasszonyától és lakótársnőjétől ezüst és arany ékszereket és ruhákat, és rakjátok azokat fiaitokra és leányaitokra. Így fogjátok kifosztani Egyiptomot.