Mózes II. könyve 20

1Ekkor megszólalt Isten, s ezeket az igéket mondta: 2Én, az ÚR vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. 3Ne legyen más istened rajtam kívül! 4Ne csinálj magadnak faragott képet vagy valami hasonmást arról, ami fenn az égben vagy lenn a földön vagy a vizekben, a föld alatt van! 5Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok. Megbüntetem az atyák vétkét a fiakon, harmad- és negyedízig azokon, akik gyűlölnek engem. 6De irgalmasságot cselekszem ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják a parancsolataimat. 7Ne használd hiába az ÚR, a te Istened nevét, mert az ÚR nem hagyja büntetés nélkül azt, aki a nevét hiába használja. 8Emlékezz meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg! 9Hat napon át munkálkodj, és végezd minden dolgodat. 10De a hetedik nap az ÚRnak, a te Istenednek nyugalomnapja. Semmi dolgot ne tégy azon, se te magad, se a fiad, se a leányod, se a szolgád, se a szolgálóleányod, se az állatod, se a jövevény, aki a kapuidon belül tartózkodik. 11Mert hat nap alatt teremtette az ÚR az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugodott. Azért megáldotta és megszentelte az ÚR a nyugalom napját. 12Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked! 13Ne ölj! 14Ne paráználkodj! 15Ne lopj! 16Ne tanúskodj hamisan a felebarátod ellen! 17Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálólányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami az övé!. 18Az egész nép pedig látta a mennydörgést, villámlást, kürtzengést és a hegy füstölgését. Amikor látta ezt a nép, megrémült, és hátrébb húzódott. 19Azt mondták Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk rád. De Isten ne beszéljen velünk, mert akkor meghalunk. 20Mózes erre azt mondta a népnek: Ne féljetek, mert azért jött Isten, hogy próbára tegyen titeket, hogy őt féljétek, és ne vétkezzetek. 21A nép tehát távol állt, Mózes pedig közelebb ment a felhőhöz, amelyben Isten volt. 22Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Így szólj Izráel fiainak: Ti magatok láttátok, hogy a mennyből szóltam hozzátok. 23Ne készítsetek mellettem még ezüstisteneket, és ne csináljatok magatoknak aranyisteneket. 24Földből készíts nekem oltárt. Azon áldozd égő- és hálaáldozatodat, juhaidat és ökreidet. Minden helyre elmegyek hozzád, és megáldalak, ahol azt akarom, hogy megemlékezzetek a nevemről. 25Ha pedig kövekből csinálsz nekem oltárt, ne építsd azt faragott kőből, mert amint ráveted faragó vasadat, megfertőzteted. 26Lépcsőn se menj föl az oltáromhoz, hogy ki ne látsszon a szemérmed.