Mózes II. könyve 19

1Az Egyiptomból való kijövetel után három hónapra ugyanazon a napon érkeztek meg Izráel fiai a Sínai-pusztába. 2Refídímből indulva érkeztek a Sínaipusztába, és ott táboroztak; mégpedig a heggyel szemben vert tábort Izráel. 3Mózes pedig fölment Istenhez, és a hegyről így szólt hozzá az ÚR: Ezt mondd Jákób háza népének, és ezt add tudtára Izráel fiainak: 4„Láttátok, hogy mit tettem Egyiptommal, és hogy sasszárnyakon hordoztalak titeket, és magamhoz vontalak titeket. 5Most azért ha figyelmesen hallgattok a szavamra, és megtartjátok szövetségemet, ti lesztek az én népem valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld. 6És papok birodalma és szent nép lesztek.” Ezek azok a beszédek, amelyeket el kell mondanod Izráel fiainak. 7Ekkor Mózes elment, és egybehívta a nép véneit, és eléjük tárta mindazokat a beszédeket, amelyeket az ÚR parancsolt neki. 8És az egész nép egy akarattal így felelt: Mindazt megtesszük, amit az ÚR rendelt. Mózes megvitte a nép válaszát az ÚRnak. 9Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Íme, én hozzád megyek a felhő homályában, hogy hallja a nép, amikor beszélek veled, és mindig higgyenek neked. Mózes elmondta az ÚRnak a nép válaszát. 10Az ÚR pedig azt mondta Mózesnek: Menj el a néphez, és rendeld el, hogy ma és holnap szenteljék meg magukat, mossák ki a ruhájukat, 11és legyenek készen harmadnapra, mert harmadnap leszáll az ÚR az egész nép szeme láttára a Sínai-hegyre. 12Vonj határt a nép körül, és mondd: Őrizkedjetek attól, hogy fölmenjetek a hegyre; még a szélét se érintsétek. Mindaz, ami a hegyet érinti, meg kell hogy haljon. 13Ne érintse kéz, hanem kővel kövezzék meg, vagy nyíllal nyilazzák le. Akár állat, akár ember, nem maradhat életben. Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre. 14Mózes tehát lejött a hegyről a néphez, és elrendelte, hogy a nép szentelje meg magát, és mossa ki a ruháját. 15Azt mondta a népnek: Legyetek készen harmadnapra, asszonyhoz ne közeledjetek. 16És harmadnapon virradatkor mennydörgés, villámlás és sűrű felhő támadt a hegyen és igen erős kürtzengés. Ekkor az egész táborbeli nép megrémült. 17Mózes pedig kivezette a népet a táborból Isten elé, és megálltak a hegy alatt. 18Az egész Sínai-hegy füstbe borult, mert az ÚR leszállt rá tűzben. A füstje úgy szállt fel, mint egy kemencéé, és az egész hegy rengett. 19Amikor a kürtszó egyre erősödött, Mózes beszélt, és Isten hangosan felelt neki. 20Leszállt tehát az ÚR a Sínai-hegyre, a hegy csúcsára. Fölhívta Mózest a hegy tetejére, ő pedig fölment. 21Azt mondta az ÚR Mózesnek: Menj le, intsd meg a népet, hogy ne törjön előre, hogy lássa az URat, mert sokan elhullnak közülük. 22És a papok is, akik az ÚR elé járulnak, szenteljék meg magukat, hogy rájuk ne rontson az ÚR. 23Mózes pedig azt felelte az ÚRnak: Nem jöhet föl a nép a Sínai-hegyre, mert te intettél minket így: vonj határt a hegy körül, és szenteld meg azt! 24De az ÚR azt mondta neki: Indulj, menj le, és jöjj fel, és Áron is jöjjön veled. De a papok és a nép ne törjenek előre, hogy följöjjenek az ÚRhoz, nehogy rájuk rontson. 25Mózes tehát lement a néphez, és megmondta ezt nekik.