Mózes II. könyve 10

1Ezután azt mondta az ÚR Mózesnek: Menj be a fáraóhoz, mert én keményítettem meg az ő és szolgái szívét azért, hogy ezeket a jeleimet véghezvigyem közöttük. 2És azért, hogy elbeszéljed azt fiaid és unokáid hallatára, amit Egyiptomban cselekedtem, és jeleimet, amelyeket véghezvittem rajtuk, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. 3Bement tehát Mózes és Áron a fáraóhoz, és azt mondták neki: Ezt mondja az ÚR, a héberek Istene: „Meddig nem akarod még megalázni magadat előttem? Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem! 4Mert ha nem akarod elbocsátani népemet, íme, holnap sáskákat hozok a határodra. 5És úgy elborítják a föld színét, hogy nem lesz látható a föld, és megeszik a megkímélt maradékot, ami megmaradt nektek a jégeső után, és megeszik minden fátokat, amely nektek a mezőn sarjad. 6Betöltik házaidat és minden szolgád házát és minden egyiptominak a házát. Nem láttak ilyet sem apáid, sem nagyapáid, amióta e földön vannak, mind e mai napig.” Ezzel megfordult, és kiment a fáraó elől. 7A fáraónak ezt mondták a szolgái: Meddig lesz még ő a romlásunkra? Bocsásd el azokat az embereket, hogy szolgáljanak az ÚRnak, az ő Istenüknek! Most sem veszed észre, hogy elvész Egyiptom? 8Erre visszahozták Mózest és Áront a fáraóhoz, aki azt mondta nekik: Menjetek el, szolgáljatok az ÚRnak, a ti Isteneteknek. De kik is azok, akik elmennek? 9Mózes így felelt: Gyermekeinkkel és véneinkkel megyünk, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és jószágunkkal, mert ünnepet kell szentelnünk az ÚRnak. 10A fáraó azt mondta nekik: Úgy legyen veletek az ÚR, ahogyan én elbocsátlak titeket és gyermekeiteket! Vigyázzatok, mert gonoszra igyekeztek. 11Nem úgy lesz! Menjetek csak el, ti férfiak, és szolgáljatok az ÚRnak, mert ti is ezt kívántátok! És elűzték őket a fáraó elől. 12Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet Egyiptom földjére a sáskákért, hogy jöjjenek el Egyiptom földjére, és emésszék meg a föld minden füvét, mindazt, amit a jégeső meghagyott. 13Kinyújtotta hát Mózes a botját Egyiptom földjére, és az ÚR egész nap és egész éjjel keleti szelet támasztott a földre. Mire reggel lett, a keleti szél fölhozta a sáskákat. 14Följöttek a sáskák Egyiptom egész földjére, és nagy sokaságban szálltak le az egész határra. Azelőtt sem volt olyan sáskajárás, és azután sem lesz. 15Elborították az egész föld színét, a föld elsötétedett, megették a föld minden füvét és a fák minden gyümölcsét, amit a jégeső meghagyott, és semmi zöld nem maradt a fán, sem a füves mezőn egész Egyiptom földjén. 16Akkor a fáraó sietett hívatni Mózest és Áront, és azt mondta: Vétkeztem az ÚR ellen, a ti Istenetek ellen és ellenetek. 17Most azért bocsásd meg még ez egyszer vétkemet, és imádkozzatok az ÚRhoz, a ti Istenetekhez, hogy legalább ezt a halált fordítsa el tőlem. 18Mózes kiment a fáraó elől, és imádkozott az ÚRhoz. 19Erre az ÚR igen erős nyugati szelet támasztott, és felkapta a sáskákat, és a Vörös-tengerbe vetette őket. Egy sáska sem maradt egész Egyiptom határában. 20De az ÚR megkeményítette a fáraó szívét, és így az nem bocsátotta el Izráel fiait. 21Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Nyújtsd ki a kezed az ég felé, hogy sötétség legyen Egyiptom földjén, éspedig tapintható sötétség. 22Kinyújtotta Mózes a kezét az ég felé, és sűrű sötétség lett egész Egyiptom földjén három napig. 23Nem látták egymást, és senki sem kelt fel a helyéről három napig. De Izráel fiainak lakóhelyén világosság volt. 24Akkor hívatta a fáraó Mózest, és azt mondta: Menjetek el, szolgáljatok az ÚRnak; csak juhaitok és marháitok maradjanak, gyermekeitek is elmehetnek veletek! 25Mózes azonban ezt felelte: Sőt inkább neked kellene véresáldozatra és égőáldozatra valókat adnod, hogy feláldozzuk a mi URunknak, Istenünknek. 26Velünk jön jószágunk is, egy körömnyi sem marad el, mert azokból veszünk, hogy szolgáljunk a mi URunknak, Istenünknek. Míg oda nem érünk, mi magunk sem tudjuk, hogy mivel szolgáljunk az ÚRnak. 27De az ÚR megkeményítette a fáraó szívét, és nem akarta elbocsátani őket. 28Azt mondta Mózesnek: Menj el előlem! Vigyázz, hogy többé ne kerülj a szemem elé! Mert mihelyt meglátod az arcomat, meghalsz. 29Mózes pedig így felelt: Jól mondod. Nem látom többé arcodat.