1 Azután Isten megáldotta Nóét és fiait, és azt mondta nekik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.

2 Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár. Mindazt, ami nyüzsög a földön, és a tenger minden halát is a kezetekbe adom.

3 Minden mozgó állat, amelyik él, legyen nektek táplálékul, amint a zöld füvet is nektek adom.

4 De a húst az éltető vérrel együtt ne egyétek meg!

5 A ti véreteket is, amelyben az életetek van, számon kérem. Minden élőlénytől számon kérem azt, az ember testvérétől is az ember életét.

6 Aki embervért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremtette az embert.

7 Ti pedig szaporodjatok, sokasodjatok, és megsokasodva népesítsétek be a földet.

8 Azután ezt mondta Isten Nóénak és fiainak:

9 Én pedig, íme, szövetséget szerzek veletek és utódaitokkal

10 és minden veletek élő állattal: madárral, állattal, minden mezei vaddal; mindennel, ami a bárkából kijött, minden földön élő állattal.

11 Szövetséget kötök veletek, hogy ezután soha nem vész el özönvíz miatt egy test sem; sosem lesz többé özönvíz a föld elvesztésére.

12 Majd ezt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet örök időkre szerzek köztem és köztetek és minden élő állat között, amely veletek van:

13 Ívemet a felhőkbe helyezem, és ez lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között.

14 Amikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben,

15 és megemlékezem szövetségemről, amely köztem és köztetek és minden testből való élő lény között van, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test elvesztésére.

16 Azért tehát legyen az ív a felhőben, hogy lássam azt, és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten és minden testben élő lény között, amely a földön van.

17 Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet szereztem közöttem és minden test között, mely a földön van.

18 Nóé fiai pedig, akik a bárkából kijöttek, ezek voltak: Sém, Hám és Jáfet. Hám pedig Kánaán atyja.

19 Ezek hárman Nóé fiai, és tőlük népesedett be az egész föld.

20 Nóé pedig földművelő lett, és szőlőt ültetett.

21 És amikor ivott a borból, megrészegedett, és mezítelenül volt a sátra közepén.

22 Hám pedig, Kánaán ősatyja meglátta atyja mezítelenségét, és hírül adta kint levő két testvérének.

23 Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadtak, vállukra vetették, és háttal közelítvén takarták be atyjuk mezítelenségét. Így arccal hátra meg sem látták atyjuk mezítelenségét.

24 Amikor Nóé felserkent mámorából, és megtudta, amit a kisebbik fia cselekedett vele,

25 azt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája legyen testvérei között!

26 Azután ezt mondta: Áldott az ÚR, Sém Istene, legyen Kánaán az ő szolgája!

27 Terjessze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sém sátraiban, és legyen szolgája Kánaán!

28 Nóé pedig az özönvíz után még háromszázötven esztendeig élt.

29 Egész életének ideje kilencszázötven esztendő volt; és azután meghalt.