Mózes I. könyve 9

1Azután Isten megáldotta Nóét és fiait, és azt mondta nekik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet. 2Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár. Mindazt, ami nyüzsög a földön, és a tenger minden halát is a kezetekbe adom. 3Minden mozgó állat, amelyik él, legyen nektek táplálékul, amint a zöld füvet is nektek adom. 4De a húst az éltető vérrel együtt ne egyétek meg! 5A ti véreteket is, amelyben az életetek van, számon kérem. Minden élőlénytől számon kérem azt, az ember testvérétől is az ember életét. 6Aki embervért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremtette az embert. 7Ti pedig szaporodjatok, sokasodjatok, és megsokasodva népesítsétek be a földet. 8Azután ezt mondta Isten Nóénak és fiainak: 9Én pedig, íme, szövetséget szerzek veletek és utódaitokkal 10és minden veletek élő állattal: madárral, állattal, minden mezei vaddal; mindennel, ami a bárkából kijött, minden földön élő állattal. 11Szövetséget kötök veletek, hogy ezután soha nem vész el özönvíz miatt egy test sem; sosem lesz többé özönvíz a föld elvesztésére. 12Majd ezt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet örök időkre szerzek köztem és köztetek és minden élő állat között, amely veletek van: 13Ívemet a felhőkbe helyezem, és ez lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között. 14Amikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben, 15és megemlékezem szövetségemről, amely köztem és köztetek és minden testből való élő lény között van, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test elvesztésére. 16Azért tehát legyen az ív a felhőben, hogy lássam azt, és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten és minden testben élő lény között, amely a földön van. 17Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet szereztem közöttem és minden test között, mely a földön van. 18Nóé fiai pedig, akik a bárkából kijöttek, ezek voltak: Sém, Hám és Jáfet. Hám pedig Kánaán atyja. 19Ezek hárman Nóé fiai, és tőlük népesedett be az egész föld. 20Nóé pedig földművelő lett, és szőlőt ültetett. 21És amikor ivott a borból, megrészegedett, és mezítelenül volt a sátra közepén. 22Hám pedig, Kánaán ősatyja meglátta atyja mezítelenségét, és hírül adta kint levő két testvérének. 23Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadtak, vállukra vetették, és háttal közelítvén takarták be atyjuk mezítelenségét. Így arccal hátra meg sem látták atyjuk mezítelenségét. 24Amikor Nóé felserkent mámorából, és megtudta, amit a kisebbik fia cselekedett vele, 25azt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája legyen testvérei között! 26Azután ezt mondta: Áldott az ÚR, Sém Istene, legyen Kánaán az ő szolgája! 27Terjessze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sém sátraiban, és legyen szolgája Kánaán! 28Nóé pedig az özönvíz után még háromszázötven esztendeig élt. 29Egész életének ideje kilencszázötven esztendő volt; és azután meghalt.