Mózes I. könyve 50

1Ekkor József atyja arcára borult, siratta és csókolgatta őt. 2Azután megparancsolta szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be az atyját. Az orvosok be is balzsamozták Izráelt. 3Negyven nap telt el ezzel, mert ennyi ideig tart a bebalzsamozás. Az egyiptomiak pedig hetven napig siratták őt. 4Mikor elmúltak siratásának a napjai, így szólt József a fáraó háznépéhez: Ha kedves vagyok előttetek, mondjátok el a fáraónak ezt a kérésemet: 5Atyám megesketett engem e szóval: „Íme, meghalok. Oda temess el engem, a síromba, amelyet Kánaán földjén készítettem magamnak.” Most hát kérlek, hadd menjek el, hadd temessem el ott atyámat, azután visszatérek. 6A fáraó így szólt: Menj el, és temesd el atyádat, ahogy megesketett téged. 7El is ment József, hogy eltemesse atyját, és vele együtt ment a fáraó minden szolgája, házának vénei és az összes egyiptomi vén 8meg József egész háza népe, bátyjai és atyjának háza népe. Csak gyermekeiket, juhaikat és marháikat hagyták Gósen földjén. 9Ezenfelül harci szekerek és lovasok is mentek vele, úgyhogy igen nagy sereg volt. 10Mikor Átád szérűjéhez értek, amely a Jordánon túl van, ott nagy és keserves sírással sírtak. József pedig hét napig gyászolta atyját. 11Amikor az ország lakosai, a kánaániak látták ezt a gyászt Átád szérűjénél, ezt mondták: Keserves gyásza ez az egyiptomiaknak. Azért nevezték azt a helyet a Jordánon túl ÁbélMicraimnak. 12Úgy cselekedtek Jákóbbal a fiai, ahogy megparancsolta nekik. 13Elvitték Kánaán földjére, és eltemették a Makpéla mezején levő barlangba, amelyet Ábrahám a mezővel együtt temetkezési helyül vásárolt a hettita Efróntól Mamréval szemben. 14József, miután eltemette atyját, visszatért Egyiptomba, testvéreivel és mindazokkal, akik vele fölmentek atyjának temetésére. 15Amikor látták József testvérei, hogy atyjuk meghalt, ezt mondták: Hátha gyűlölni fog minket József, és visszafizeti nekünk mindazt a gonoszt, amit elkövettünk rajta. 16Ezt üzenték tehát Józsefnek: Atyád ezt parancsolta nekünk halála előtt: 17„Így szóljatok Józsefhez: Kérünk, bocsásd meg testvéreidnek vétkét és bűneit, hogy rosszat tettek ellened.” Most hát bocsásd meg azoknak vétkét, akik atyád Istenének szolgái. József sírva fakadt, amikor ezt mondták neki. 18Ekkor odamentek hozzá a testvérei, leborultak előtte, és így szóltak: Íme, szolgáid vagyunk. 19De József így felelt: Ne féljetek! Hát Isten vagyok-e én? 20Ti rosszat gondoltatok felőlem, de Isten úgy gondolta, hogy jóra fordítja azt, hogy úgy cselekedjék, amint ma van, hogy sok nép életét megtartsa. 21Azért most ne féljetek! Eltartalak titeket és gyermekeiteket. Így vigasztalta meg őket, és szívükre beszélt. 22József pedig és atyjának háza népe Egyiptomban lakott. József száztíz évig élt, 23és meglátta Efraim fiait harmadízig. Manassé fiának, Mákirnak is születtek gyermekei, akik József térdén növekedtek föl. 24Azután József ezt mondta testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonnyal gondotokat fogja viselni, és felvisz titeket e földről arra a földre, amelyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. 25Majd megeskette József Izráel fiait: Mikor Isten bizonyosan meglátogat titeket, vigyétek föl magatokkal innen az én tetememet. 26És mikor József száztíz éves korában meghalt Egyiptomban, bebalzsamozták, és koporsóba tették.