1 Amikor Jákób látta, hogy Egyiptomban van gabona, ezt mondta fiainak: Mit néztek egymásra?

2 Íme, hallom, hogy Egyiptomban van gabona. Menjetek le oda, és vegyetek onnan gabonát, hogy életben maradjunk, és ne haljunk meg.

3 Lement hát József tíz bátyja Egyiptomba gabonát venni.

4 De Benjámint, József öccsét nem küldte el Jákób a bátyjaival, mert azt gondolta: Netalán veszedelem érhetné.

5 Elmentek tehát Izráel fiai gabonát venni az odamenőkkel együtt, mert éhség volt Kánaán földjén.

6 József pedig az ország kormányzója volt, és ő árulta a gabonát a föld minden népének. Mikor József bátyjai odaértek, arccal a földre borultak előtte.

7 Amint meglátta a bátyjait, megismerte őket, de idegennek mutatta magát nekik. Keményen beszélt velük. Megkérdezte őket: Honnan jöttetek? Ők így feleltek: Kánaán földjéről jöttünk eleséget venni.

8 József tehát megismerte bátyjait, de azok nem ismerték meg őt.

9 Ekkor József visszaemlékezett az álmokra, amelyeket róluk álmodott. Így szólt nekik: Kémek vagytok, akik azért jöttetek, hogy az ország védtelen részeit megfigyeljétek.

10 Ők így szóltak neki: Nem, uram, hanem eleséget venni jöttek a te szolgáid.

11 Mi mindnyájan egy ember fiai vagyunk. Becsületes emberek vagyunk, sohasem voltak kémek a te szolgáid.

12 Ő így folytatta: Nem úgy van, hanem azért jöttetek, hogy az ország védtelen részeit megfigyeljétek.

13 Amazok mondták: Tizenketten vagyunk testvérek mi, a te szolgáid, egy ember fiai Kánaán földjén, és íme, a legkisebb közülünk most atyánknál van, egyikünk pedig nincsen meg.

14 József erre így szólt nekik: Úgy van, ahogy mondtam nektek: kémek vagytok!

15 Ezzel lesztek próbára téve: Úgy éljen a fáraó, hogy ki nem mentek innen, míg ide nem jön a legkisebb testvéretek.

16 Küldjétek el egyikőtöket érte, hogy hozza ide. Ti pedig fogságban lesztek. Így lesz próbára téve beszédetek, hogy igaz úton jártok-e, vagy nem. Úgy éljen a faraó, hogy kémek vagytok.

17 Azért fogságban tartotta őket harmadnapig.

18 Harmadnap pedig ezt mondta nekik József: Ezt cselekedjétek, hogy éljetek, hisz én is félem Istent:

19 ha igaz emberek vagytok, maradjon fogva egyik testvéretek a ti tömlöcötökben, ti pedig menjetek el, vigyetek gabonát a házaitok szükségletére.

20 A legkisebbik testvéreteket pedig hozzátok hozzám! Akkor igazolva lesznek beszédeitek, és nem haltok meg. Ők pedig akképpen cselekedtek.

21 És ezt mondták egymásnak: Bizony, vétkeztünk testvérünk ellen, akinek láttuk lelki szorongását, mikor nekünk könyörgött, de nem hallgattunk rá. Ezért következett ránk ez a nyomorúság.

22 Rúben pedig így felelt nekik: Nem mondtam-e nektek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen? De nem hallgattatok rám. És íme, a vérét is keresik rajtunk!

23 És nem tudták, hogy József érti őket, mert tolmács közvetített köztük.

24 És József elfordult tőlük, és sírt. Azután hozzájuk fordult, és beszélt velük. Simeont visszatartotta közülük, és szemük láttára megkötöztette.

25 Majd megparancsolta József, hogy töltsék meg edényeiket gabonával, de mindegyiknek tegyék vissza a pénzét a zsákjába, és adjanak nekik ennivalót az útra. És így cselekedtek velük.

26 Azután föltették a gabonájukat a szamaraikra, és elmentek.

27 Mikor pedig az egyikőjük kioldotta a zsákját, hogy abrakot adjon szamarának a szálláson, és meglátta a pénzét, hogy íme, ott van a zsákja szájában,

28 így szólt a testvéreinek: Visszatették a pénzemet, íme, a zsákomban van. Akkor megrettent a szívük, és remegve mondták egymásnak: Micsoda ez, amit Isten cselekedett velünk?

29 Amikor megérkeztek atyjukhoz, Jákóbhoz, Kánaán földjére, elbeszélték neki mindazt, ami velük történt, és ezt mondták:

30 Az a férfi, annak a földnek az ura, keményen beszélt velünk, és úgy bánt velünk, mintha azt az országot kémleltük volna.

31 De mi azt mondtuk neki: Igaz emberek vagyunk, soha nem voltunk kémek.

32 Tizenketten vagyunk testvérek, atyánknak fiai, egyikünk nincs meg, a legkisebbikünk pedig most atyánkkal van Kánaán földjén.

33 Erre így szólt nekünk az a férfi, annak a földnek ura: Erről tudom meg, hogy igaz emberek vagytok: egyik testvéreteket hagyjátok nálam, a házaitok szükségletére valót vigyétek, és menjetek el!

34 És hozzátok el hozzám a legkisebb testvéreteket! Ebből megtudom, hogy nem vagytok kémek, hanem igaz emberek. Akkor visszaadom nektek testvéreteket, és kereskedhettek ebben az országban.

35 Miközben zsákjaikat kiürítették, íme, mindegyiknek a zsákjában ott volt a pénze. Amint látták a pénzüket, ők és az atyjuk, megijedtek.

36 Ezt mondta nekik atyjuk, Jákób: Megfosztotok engem gyermekeimtől. József nincsen, Simeon sincsen. Benjámint is elviszitek? Mindez engem ér!

37 Akkor Rúben ezt mondta atyjának: Az én két fiamat öld meg, ha nem hozom vissza őt neked! Bízd a kezemre, és én visszahozom neked.

38 Ő pedig így szólt: Nem megy le a fiam veletek, mert a bátyja meghalt, és egyedül ő maradt meg. Ha veszedelem érné az úton, amelyre indultok, ősz fejemet búba borítva bocsátanátok a sírba.