Mózes I. könyve 39

1Józsefet levitték Egyiptomba, és megvette őt azoktól az izmáeliektől, akik őt oda vitték, egy egyiptomi ember: Potifár, a fáraó főembere, a testőrök főhadnagya. 2És az ÚR Józseffel volt, és szerencsés ember lett, és az ő egyiptomi urának a házában élt. 3Látta ura, hogy az ÚR vele van, és hogy mindazt, amit cselekszik, az ÚR szerencséssé teszi a kezében. 4Ezért kedves volt ura előtt József, és személyes szolgája lett. Háza felvigyázójává tette, és mindenét, amije volt, kezére bízta. 5Attól az időtől fogva, hogy házának és mindenének gondviselőjévé tette, megáldotta az ÚR az egyiptomi ember házát Józsefért. Az ÚR áldása volt mindenen, amije csak volt a házban és a mezőn. 6Ezért mindenét József kezére bízta. Semmire sem volt gondja mellette, csak az ételre, amelyet megevett. József pedig szép termetű és szép arcú volt. 7Ezek után történt, hogy urának a felesége szemet vetett rá, és azt mondta: Hálj velem! 8Ő azonban vonakodott, és ezt felelte ura feleségének: Íme, uramnak mellettem semmi gondja a háza dolgaira, és mindenét, amije van, kezemre bízta. 9Senki sincs nálam nagyobb a házában. Semmit sem tiltott meg tőlem, csak téged, mivelhogy te a felesége vagy. Hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot, és hogyan vétkeznék Isten ellen? 10Bár az asszony mindennap ezt mondogatta Józsefnek, ő nem hallgatott rá, hogy vele háljon, és vele egyesüljön. 11Egy napon az történt, hogy bement a házba, hogy valamilyen feladatát elvégezze, és a háznép közül senki sem volt ott benn a házban. 12Az asszony megragadta őt a ruhájánál fogva, és azt mondta neki: Hálj velem! Ő pedig otthagyta a ruháját az asszony kezében, elfutott és kiment. 13Amikor látta az asszony, hogy a ruháját a kezében hagyta, és kifutott, 14összehívta a háznépet, és így szólt hozzájuk: Lássátok, héber embert hoztak ide, hogy megcsúfoljon minket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, s én fennszóval kiáltottam. 15Amint hallotta, hogy fennszóval kezdtem kiáltani, a ruháját nálam hagyta, kiment és elfutott. 16Megtartotta azért az ő ruháját magánál, amíg az ura hazajött. 17Ekkor ilyen szavakkal szólt hozzá: Bejött hozzám a héber szolga, akit ide hoztál, hogy szégyent hozzon rám. 18És mikor fennszóval kezdtem kiáltani, a ruháját nálam hagyta, és kifutott. 19Amint hallotta az ő ura a felesége beszédét, hogy „ilyesmiket tett velem a szolgád”, haragra gerjedt. 20Fogta Józsefet az ő ura, és abba a tömlöcbe vetette, amelyben a király foglyait tartották; és ott volt a tömlöcben. 21De az ÚR Józseffel volt, és kiterjesztette rá kegyelmességét, és kedvessé tette őt a börtönparancsnok előtt. 22És a börtönparancsnok mindazokat a foglyokat, akik a tömlöcben voltak, József kezére bízta, úgyhogy ami ott történt, minden őáltala történt. 23És semmi gondja nem volt a börtönparancsnoknak azokra, akik a keze alatt voltak, mert az ÚR Józseffel volt, és szerencséssé tett mindent, amit cselekedett.