Mózes I. könyve 35

1Isten ezt mondta Jákóbnak: Kelj fel, eredj föl Bételbe, és ott telepedj le! Csinálj ott oltárt Istennek, aki megjelent neked, amikor bátyád, Ézsau elől futottál. 2Ekkor azt mondta Jákób a háza népének és mindazoknak, akik vele voltak: Vessétek el az idegen isteneket, akik nálatok vannak, tisztítsátok meg magatokat, és váltsatok másik ruhát. 3Azután keljünk fel, és menjünk föl Bételbe, hogy oltárt készítsek ott Istennek, aki meghallgatott engem nyomorúságom napján, és velem volt az úton, amelyen jártam. 4Átadták azért Jákóbnak a náluk levő idegen isteneket mind és füleikből a függőket. Jákób pedig elásta azokat a Sikemnél álló tölgyfa alatt. 5És elindultak, de Isten rettentése volt a körülöttük való városokon, ezért nem üldözték Jákób fiait. 6Eljutott azért Jákób és a vele levő egész sokaság Lúzba, azaz Bételbe, amely Kánaán földjén van. 7Ott oltárt épített, és Él-Bételnek nevezte a helyet, mert ott jelent meg neki Isten, amikor a bátyja elől futott. 8És meghalt Debóra, Rebeka dajkája, és eltemették Bétel mellett, egy tölgyfa alatt, amelyet a „sírás cserfájának” neveztek el. 9Isten pedig ismét megjelent Jákóbnak, miután Paddan-Arámból visszajött, és megáldotta őt. 10Ezt mondta neki: A te neved Jákób, de ne nevezzenek többé Jákóbnak, hanem Izráel legyen a neved. És Izráelnek nevezte. 11És ezt mondta neki Isten: Én vagyok a mindenható Isten, növekedjél és sokasodjál! Nép és népek sokasága legyen tőled, és királyok származzanak ágyékodból. 12És a földet, amelyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked adom, utánad pedig a te magodnak. 13És fölment tőle Isten azon a helyen, ahol szólt vele. 14Jákób pedig emlékoszlopot, egy kőoszlopot állított azon a helyen, ahol szólt vele, és italáldozattal áldozott azon, és olajat öntött rá. 15Jákób tehát Bételnek nevezte azt a helyet, ahol Isten szólt vele. 16És elindultak Bételből, s mikor már csak egy rövid útra voltak Efrátától, hogy odaérjenek, Ráhel szült, és nehéz volt a szülése. 17Vajúdása közben azt mondta neki a bába: Ne félj, mert most is fiad lesz! 18És mikor már majd elszállt belőle a lélek, mert haldoklott, Benóninak nevezte el a gyermeket, atyja pedig Benjáminnak nevezte őt. 19És meghalt Ráhel, és eltemették az Efrátába, azaz a Betlehembe vivő úton. 20És emlékoszlopot állított Jákób a sírja fölé. Ráhel sírjának emlékoszlopa az mind e mai napig. 21Azután továbbköltözött Izráel, és az Éder tornyán túl állította föl sátrát. 22Amikor már Izráel azon a földön lakott, a fia, Rúben elment, és Bilhával, atyjának ágyasával hált, s ezt meghallotta Izráel. Jákób fiai pedig tizenketten voltak. 23Lea fiai: Jákób elsőszülötte Rúben, azután Simeon, Lévi, Júda, Issakár és Zebulon. 24Ráhel fiai: József és Benjámin. 25Ráhel szolgálójának, Bilhának fiai: Dán és Naftáli. 26Lea szolgálójának, Zilpának fiai: Gád és Ásér. Ezek Jákób fiai, akik Paddan-Arámban születtek neki. 27És eljutott Jákób Izsákhoz, az atyjához Mamréba, Kirjat-Arbába, azaz Hebrónba, ahol Ábrahám és Izsák élt. 28Izsák életkora száznyolcvan esztendő volt. 29Akkor elhunyt Izsák, meghalt, és elődeihez temették, idős korában, betelve az élettel. Fiai, Ézsau és Jákób temették el.