Mózes I. könyve 33

1Jákób pedig fölemelte a szemét, és látta, hogy íme, Ézsau jön, és négyszáz férfi van vele. Szétosztotta azért a gyermekeket Lea mellé, Ráhel mellé és két szolgálója mellé. 2És előreállította a szolgálókat és gyermekeiket, majd Leát és gyermekeit, végül Ráhelt és leghátul Józsefet. 3Ő maga pedig előttük ment, és hétszer hajolt meg a földig, amíg a bátyjához jutott. 4Ézsau pedig eléje futott, és megölelte őt, nyakába borult, megcsókolta, és sírtak. 5És fölemelte szemét Ézsau, és látta az asszonyokat és a gyermekeket, és ezt mondta: Kicsodák ezek teveled? Ő pedig azt mondta: A gyermekek, akikkel Isten megajándékozta szolgádat. 6És közeledtek a szolgálók, ők és gyermekeik, és meghajoltak. 7Odaérkezett Lea is gyermekeivel, és ők is meghajoltak. Utoljára érkezett József és Ráhel, és ők is meghajtották magukat. 8És ezt mondta Ézsau: Mire való ez az egész sereg, melyet előtted találtam? Erre ő így felelt: Hogy kedvet találjak az én uram szemében. 9Erre azt mondta Ézsau: Van nekem elég, jó öcsém, legyen a tied, ami a tied. 10Jákób pedig így felelt: Ne úgy, kérlek, hanem ha kedvet találtam a szemedben, fogadd el ajándékomat a kezemből. Mert a te arcodra úgy nézek, mintha Isten arcát látnám, és te kegyesen fogadtál engem. 11Vedd el, kérlek, az ajándékomat, melyet hoztam neked, mert Isten kegyelmesen cselekedett velem, és van mindenem. És unszolta őt, mire Ézsau elfogadta. 12És ezt mondta: Induljunk, menjünk el, és én előtted megyek. 13Felelt neki Jákób: Az én uram jól tudja, hogy e gyermekek gyengék, és hogy szoptatós juhok és állatok vannak velem, amelyeket ha csak egy napig is zaklatnak, a nyájak mind elhullnak. 14Menjen el azért az én uram az ő szolgája előtt, én is elballagok lassan, az előttem járó jószág lépése szerint és a gyermekek lépése szerint, míg eljutok az én uramhoz Széírbe. 15Erre azt felelte Ézsau: Hadd rendeljek melléd néhányat a velem levő emberek közül! Mire ő ezt mondta: Minek az? Csak hogy kedvet találjak uram szemében. 16Visszatért tehát Ézsau még aznap a maga útján Széír felé. 17Jákób pedig Szukkótba ment, és házat épített magának, barmainak pedig hajlékokat csinált. Ezért nevezte a helyet Szukkótnak. 18Azután Jákób Paddan-Arámból jövet minden baj nélkül Sikem városába ért, amely Kánaán földjén van, és letelepedett a város előtt. 19És megvette Hamórnak, Sikem atyjának fiaitól száz pénzen a mezőnek azt a részét, ahol a sátrát felvonta. 20Majd oltárt állított fel ott, és így nevezte: Isten, Izráel Istene.