Mózes I. könyve 31

1És Jákób meghallotta Lábán fiainak beszédét, akik ezt mondták: Amije volt atyánknak, mind elvette Jákób. Atyánkéból szerezte mind e gazdagságot. 2És látta Jákób Lábán arcán, hogy íme, nem olyan őhozzá, mint azelőtt. 3Az ÚR pedig azt mondta Jákóbnak: Térj vissza atyáid földjére, rokonságod közé, és veled leszek. 4Üzent tehát Jákób, és kihívatta magához Ráhelt és Leát a mezőre, a nyájához, 5és ezt mondta nekik: Látom atyátok arcán, hogy nem olyan hozzám, mint azelőtt. De az én atyám Istene velem volt. 6Ti pedig tudjátok, hogy teljes erőm szerint szolgáltam atyátokat. 7De atyátok megcsalt engem, és tízszer is megváltoztatta béremet. Mindazáltal Isten nem engedte, hogy nekem kárt okozhasson. 8Mikor azt mondta: A pettyesek legyenek a te béred, a juhok mind pettyeseket ellettek. Ha azt mondta: a csíkos lábúak legyenek a te béred, a juhok mind csíkos lábúakat ellettek. 9Így vette el Isten atyátok jószágát, és adta nekem. 10Mert a juhok foganásának idejében a szememet fölemeltem, és láttam álmomban, hogy íme, a juhokat hágó kosok csíkos lábúak, pettyesek és tarkák. 11Akkor mondta nekem Isten angyala álomban: Jákób! És én feleltem: Ímhol vagyok! 12És ő ezt mondta: Emeld föl szemedet, és lásd meg, hogy amely kosok a juhokat hágják, azok mind csíkos lábúak, pettyesek és tarkák. Mert láttam mindazt, amit Lábán tett veled. 13Én vagyok ama Bételnek Istene, ahol emlékoszlopot kentél fel, és ahol fogadást tettél nekem. Most kelj fel, menj ki e földről, és térj vissza szülőföldedre. 14Erre így felelt neki Ráhel és Lea: Vajon van-e még nekünk valami részünk és örökségünk atyánk házában? 15Hát nem úgy tartott minket, mint idegeneket, midőn eladott, és értékünket is teljesen fölemésztette? 16Mert mindez a gazdagság, melyet Isten vett el atyánktól, a miénk és a mi fiainké. Most azért tedd, amit neked Isten mondott. 17Fölkelt tehát Jákób, és föltette gyermekeit és feleségeit a tevékre, 18és elvitte minden nyáját és minden keresményét, melyet keresett, minden jószágát, melyet PaddanArámban szerzett, hogy elmenjen atyjához, Izsákhoz, Kánaán földjére. 19Lábán pedig elment a juhait megnyírni. Közben Ráhel ellopta a házibálványokat, amelyek atyjánál voltak. 20Jákób pedig az arám Lábán szívét lopta meg, mivel nem adta tudtára, hogy menni készül. 21Elmenekült tehát mindenestől, fölkelt, és átment a folyóvízen, és Gileád hegye felé tartott. 22Mikor harmadnapra megmondták Lábánnak, hogy Jákób elszökött, 23maga mellé vette rokonait, hétnapi járóföldig üldözte, és utolérte a Gileád hegyén. 24Isten pedig megjelent az arám Lábánnak éjjel álmában, és ezt mondta neki: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj! 25Mikor Lábán utolérte Jákóbot, s Jákób a hegyen állította föl sátrát, Lábán is rokonaival együtt a Gileád hegyén állította föl az övét. 26És mondta Lábán Jákóbnak: Mit cselekedtél, hogy megloptad szívemet, és leányaimat fegyverrel nyert fogolyként vitted el? 27Miért futottál el titkon, és miért csaptál be engem? Miért nem szóltál, elbocsátottalak volna örömmel, énekszóval, dob- és hegedűszóval? 28És nem engedted meg, hogy megcsókoljam fiaimat és leányaimat. Ez egyszer bolondul cselekedtél. 29Volna erőm hozzá, hogy rosszat tegyek veletek, de atyátok Istene tegnap éjszaka megszólított engem: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj! 30Hogyha pedig immár el akartál menni, mivelhogy nagy kívánsággal kívánkoztál atyád házához: miért loptad el az isteneimet? 31Jákób pedig így felelt Lábánnak: Mert féltem, mert azt gondoltam, hogy talán erővel elveszed tőlem leányaidat. 32Akinél pedig megtalálod isteneidet, ne éljen az. Atyánkfiai előtt vizsgáld meg, mid van nálam, és vidd el. Mert nem tudta Jákób, hogy Ráhel lopta el azokat. 33Bement tehát Lábán Jákób sátrába, Lea sátrába és a két szolgáló sátrába, és nem találta meg. Akkor kiment Lea sátrából, és Ráhel sátrába ment. 34Ráhel pedig vette a házibálványokat, egy teve nyergébe tette őket, és rájuk ült. Lábán pedig felforgatta az egész sátrat, és nem találta meg azokat. 35Akkor azt mondta atyjának: Ne haragudjék az én uram, de nem kelhetek fel előtted, mert az asszonyok baja van rajtam. Kereste tehát, de nem találta a házibálványokat. 36Jákób pedig haragra gerjedt, és perelt Lábánnal. Megszólalt Jákób, és ezt mondta Lábánnak: Mi a vétkem, és mi a bűnöm, hogy üldözőbe vettél? 37Most, hogy felforgattad minden holmimat, mit találtál a magad holmija közül? Add elő itt az én rokonaim és a te rokonaid előtt, hogy tegyenek ítéletet kettőnk között. 38Immár húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg. 39Amit a vad megszaggatott, nem vittem hozzád, én fizettem meg azt. Tőlem követelted a nappal lopottat ugyanúgy, mint az éjjel lopottat. 40Úgy voltam, hogy nappal a hőség emésztett, éjjel pedig a hideg, és az álom távol maradt a szememtől. 41Immár húsz esztendeje, hogy a házadnál vagyok. Tizennégy esztendeig szolgáltalak két leányodért, és hat esztendeig juhaidért. Te pedig tízszer is megváltoztattad a béremet. 42Ha az én atyám Istene, Ábrahám Istene és Izsák félelme nem lett volna velem, bizony most üresen bocsátanál el engem, de Isten megtekintette nyomorúságomat és kezem munkáját, és megfeddett téged tegnap éjjel. 43Lábán így felelt Jákóbnak: A leányok az én leányaim, és a fiúk az én fiaim, és a nyáj az én nyájam, s valamit látsz, mind az enyém, de mit tehetek ma ezeknek az én leányaimnak vagy az ő magzataiknak, akiket szültek? 44Most tehát jöjj, kössünk szövetséget, én meg te, hogy az legyen bizonyságul köztem és közted. 45És egy követ vett Jákób, és felemelte azt emlékoszlopul. 46És azt mondta Jákób a hozzátartozóinak: Szedjetek köveket! És köveket gyűjtöttek, és rakást csináltak, és ettek ott a rakáson. 47Lábán Jegar-Száhadútának nevezte azt, Jákób pedig Gal-Édnek nevezte. 48És ezt mondta Lábán: E rakás bizonyság ma köztem és közted, azért nevezték Gal-Édnek. 49És Micpának is, mivelhogy mondta: Az ÚR legyen őr köztem és közted, amikor egymástól elválunk. 50Ha leányaimat nyomorgatni fogod, és ha leányaimon kívül több feleséget is veszel, senki sincs ugyan velünk, de meglásd: Isten a bizonyság köztem és közted. 51És mondta Lábán Jákóbnak: Íme, e rakás kő, és íme, ez az emlékoszlop, amelyet raktam köztem és közted; 52bizonyság legyen e rakás kő, és bizonyság ez az emlékoszlop, hogy én sem megyek el e rakás kő mellett tehozzád, és te sem jössz át énhozzám gonosz szándékkal e rakás kő és ezen emlékoszlop mellett. 53Ábrahám Istene, Náhór Istene és az ő atyjuk Istene tegyen ítéletet közöttünk! És megesküdött Jákób az ő atyjának, Izsáknak félelmére. 54Akkor Jákób áldozatot ölt ott a hegyen, és vendégségbe hívta rokonait. Vendégeskedtek, és a hegyen töltötték az éjszakát. 55Reggel pedig fölkelt Lábán, és megcsókolta fiait és leányait, és megáldotta őket. Azután elment Lábán, és visszatért a lakóhelyére.